“Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt.” (Jakab 1,22-24)
Isten igéjének hallgatása nyomán nem biztos, hogy az ember szívében azonnal a megfelelő dolgok cselekvési szándéka kezdődik el. Ahhoz, hogy Isten szerinti gyakorlati élet kezdődjék, elengedhetetlenül fontos a szív átadása, hogy abban az igei üzenet valóban megfoganjon. A hit úgy működik az igét hallgató emberben, mint a termőerő, az igehirdetésben elhangzott tanács pedig meghatározott feladatokra, konkrét cselekvésre serkenti a hit termőerejét. Az a kegyesség, ami a mindennapi életben nem terem hasznos gyümölcsöket az nem más, mint álkegyesség és öncsalás csupán, ami az embert a pusztulásba vezeti. Ha a gyülekezeti tagok magukra vonatkoztatják a hallott igét, ha úgy néznek bele, mint tükörbe és elfogadják azt a képet, amelyet az valójában mutat, akkor a hívek igazítanak magukon, az életükön, és abból az igéből hiteles istentisztelet lesz. Isten igéje olyan tükör, ami nemcsak azt mutatja meg, hogy milyen az óember, hanem azt is, hogy milyennek kell lennie az újembernek. Igyekezzük ilyen új emberekké válni! Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Száraznerek