“Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket Isten.” (1Thesz 4,7)
Teológus koromban szórványmisszióban gyakoroltuk a szolgálatot nyaranként, amit nagyon szerettem, mert legalább egy hétig mienk volt egy gyülekezet, és gyakorolhattunk. Egy-egy ilyen héten mindent tartottunk, amit csak lehetett: családlátogatás, istentisztelet, vallásóra, ifjúsági bibliaóra… Egy ilyen ifjúsági bibliaórán az egyik ifjú úgy értette meg az evangéliumot, hogy Krisztus vére voltaképpen olyan, mint a mosópor, mely tisztára mos bennünket. Látszott, hogy értette, sőt azt is tudom, hogy ez a fiú később focista lett, aki nem szégyellte felemelni a kezét egy-egy gólja után, neki adva hálát, tiszta kezeket emelt az Úrhoz, mert megértette: Isten megtisztit. Öröm volt ezt nekem látni a televízióban.
C.H. Spurgeon írta: „a bűnt el kell törölni a Megváltó vérével, nem pedig betakarni a vallásosság köpönyegével.”
A szent élet nem unalmas, nem merev, nem ciki, sőt lehet úgy élni, hogy lerí rólunk a szabadság illata, ami egy egészséges ember számára vonzó kell, hogy legyen. A szent élet nem más, mint Istennek elkülönített élet, amely kiváltság és megtisztelő feladat bátran megélve ebben a világban. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka