Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2019. november 14.

Velünk az Isten – 2019. november 14.

“…ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, miként azok is a zsidóktól” (1Tessz. 2,14)

Pál apostol korában keresztyénnek lenni kockázatot jelentett, különösen azokban a közösségekben, ahol több féle irányzat is megpróbált teret hódítani. Minden csoportosulás a maga igazát védte és aki kilógott a sorból, azt megvetették, kicsúfolták, sőt árulónak bélyegezték. Aki megpróbált “semlegesnek” maradni, az a bőrét mentette, olyan maradt, amilyennek mondja a Jelenések könyve: “sem hideg, sem hév”.
A megismert igazság bátrakká tette azokat, akik elfogadták Jézust, megvallották hitüket, nem bújtak el, véleményüket is hangoztatták, a hit belső kényszere cselekedtette ezt velük. A szenvedés sem maradt el több alkalommal, ahogy Jézus is megjövendölte a hegyi beszédben: “Boldogok vagytok ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem, örüljetek és örvendezzetek”…(Máté: 5: 11-12).
Sajnos, a saját honfitársaik is ellenük fordultak sok alkalommal, csak azért, mert keresztyének lettek.
Ma ez így csapódik le: Még mindig ott tartasz, hogy naivul elhiszed, amit az egyház tanít? Hallgatod a “papi beszédet”? Megrőkönyödtem az egyik atyámfia kijelentésén: “Apósom református volt, természetesen református szertartás szerint temettettük el, de elhívtuk a görög katólikus papot is, mert nem találtuk elegendőnek a református szertartást…” Nem kommentálom.
A “modernebbje” még mindig maradinak tartja a hívő embert.
Akár élek, akár halok
én tebenned maradok,
 hirdetem nagy nevedet,
rajtam nem fog
az enyészet.
Ámen.
Fodor Lajos

Szóljon hozzá