Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2019. március 4.

Velünk az Isten – 2019. március 4.

„Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók, azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én hangomra, és lesz egy nyáj és egy pásztor.” (Jn 10,16)

Vannak olyanok, akik savanyú szájízzel mondják ezt, de én kifejezetten büszke vagyok arra, hogy környékünkön a Református Egyház veszi a legkomolyabban az ökumenizmus fogalmát és ezt gyakorlatba is ülteti. Szinte csak mit tartunk ökumenikus imahetet, mi hívunk más felekezetű lelkészeket prédikálni, és ez példaadó cselekedet. Én szoktam építő kritikát megfogalmazni egyházunkkal kapcsolatban, de úgy érzem, ebben a tekintetben jó úton járunk. Ez a mi erősségünket és bátorságunkat mutatja.

Elsősorban a fenti Ige alapján mondom ezt. Szerintem a szekta jelentését egyetlen egy mondatban meg lehet fogalmazni: amely közösség azt hiszi magáról, hogy csak az Ő általa elfogadott dogmarendszer és csak az ő közössége üdvözítő, az szektás. És persze sajnálatra és szánalomra méltó. Egyedül Jézus üdvőzit. Egyetlen akol, egyetlen felekezet sem képes arra, hogy örök életet adjon.

Persze nagyon fontos, identitásunk meghatározása miatt is, hogy valamely közösséghez teljes szívvel tartozzunk.  Mert minden élő fának szükséges egy táptalaj. De a növekedést az Isten adja. A mai Ige arra figyelmeztet, hogy ne csak fogadjuk el, hogy más akolban is vannak szeretetreméltó emberek, hanem mivel más akolban is Jézusnak vannak juhai, ezért azok az én testvéreim. Kicsit másak, mint én, nem ugyanazt a levegőt szívták magukba, nem pont ugyanazt a táplálékot vették magukhoz, nem ugyanott legeltek, de Jézus bárányai.

Lesz majd egy akol és egy pásztor. Én hiszem, hogy ez már most megtörténhet a láthatatlan egyház viszonylatában. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Szóljon hozzá