„Lásd, én ma eléd adtam az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Ezért parancsolom ma neked, hogy szeresd az URat, a te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsolatait, rendelkezéseit és törvényeit, és akkor élni és sokasodni fogsz, mert megáld téged az ÚR, a te Istened azon a földön, amelyre most bemégy, hogy birtokba vedd. De ha elfordul a szíved, és nem engedelmeskedsz, hanem eltántorodsz, más isteneket imádsz és azokat tiszteled, kijelentem nektek már most, hogy menthetetlenül elvesztek. Nem éltek hosszú ideig azon a földön, ahova most átkeltek a Jordánon, hogy bemenjetek oda, és birtokba vegyétek.” (5 Mózes 30:15-18)
Van egy jó hírem és egy rossz. Melyikkel kezdjem? Sokszor hallottuk eme viccesnek tűnő, de mégis komoly csattanóval rendelkező kijelentés-kérdés mondatpárt. Végül is a sorrend ugyan mindegy ebben a helyzetben, a jó és a rossz megtapasztalása szinte kötelező. Isten kijelentése ennél komolyabb és fontosabb küldetésünkre nézve. Ebben a helyzetben is elibünk tárul, hogy mi a jó és a rossz, az élet és a halál, de csak az egyik oldalt kell választanunk, langymelegek nem lehetünk, nincs arany középút. Az egyik hitben való járás, a másik a hitetlenség útja. Melyiket választotta a nép? Ismerve a Biblia tudósítását, elmondhatjuk, hogy a címzett nép letért Isten útjáról, amiért a történelem adott pontján, a bőrén megérezte a rosszat és a halált. Isten nem kényszerít, annyira szeret, hogy a döntést ma is reánk bízza. Melyiket választjuk? A rosszat követni kényelmesebb, talán sok kaland és élvezet jut a földi élet egy szakaszában, de jönnek utána a mély völgyek és a halál. Válasszuk ma is a jót, válasszuk az életet, mert ez az út Jézushoz, az Élethez vezet! Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek