Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2019. július 10.

Velünk az Isten – 2019. július 10.

„És fogadalmat tett Jefte az ÚRnak, ezt mondván: Ha mindenestül kezembe adod az ammóniakat, akkor bármi jön elém házam ajtaján, mikor békével visszatérek az ammóniaktól, legyen az az ÚRé, feláldozom azt egészen elégő áldozatul.” (Bírák 11, 30-31)

Az Úrnak tett fogadalom nem játék, éppen ezért nem szabad felelőtlenül fogadkozni, esküdözni, ígérgetni. Különösen nem akkor, amikor a győzelem, a siker utáni vágy hajtja az embert.

Jefte annyira vágyott az ammoniták feletti győzelemre, hogy meggondolatlan fogadalmat tett Istennek, ugyanis a nagy diadal után az egyetlen lánya volt az, aki kiment elé, hogy köszöntse édesapját. Jefte megszomorodott, mert akkor értette meg, hogy lányát ajánlotta fel „egészen elégő áldozatul”.

Annyi kérdés merül fel a történet kapcsán. Istennek kell az emberáldozat? Jefte miért nem tagadta meg a fogadalma teljesítését? A lány miért nem menekült el a kivégzése elől? Látnunk kell, hogy Isten nem kérte ezt az áldozatot Jeftétől, sőt semmilyen áldozatot nem követelt. Maga a vezér volt az, aki saját akaratából, a győzelme biztosítékául fogadalmat tett Istennek. Jefte azért nem tagadhatta meg az áldozat felajánlását, mert ezzel az Úr haragját vonhatta volna magára és az egész népre. Ha tehát nem áldozza fel a lányát, akkor talán elvész az egész nép. A lány azért nem menekült el, mert végtelenül engedelmes volt az apjának és Istennek, aki elől úgysincs hova rejtőznie.

Kedves testvérem, vigyázz, hogy mit fogadsz meg Istennek, mert talán nagyobb áldozatot kell vállalnod annál, mint amit elképzeltél. Jefte becsvágyó törekvése a gyermeke életébe került. Légy figyelmes és ne engedd, hogy a sikerre éhes ambíciód és a célod elérésének a vágya, a családod és szeretteid kárát okozzák.

Jefte népét féltő áldozata és a lányának engedelmessége emlékeztet az Atya irántunk való szeretetére és Jézus Krisztus kereszthalálára. Annyi különbség azonban mégis van, hogy Jézus keresztáldozata volt az egyetlen esélye a bűnös emberiségnek a kárhozatból való menekülésre. Fájó szívvel olvassuk Jefte történetét, de még fájóbb a felismerés, hogy az Atya értünk kellett feláldozza egyetlen fiát. Igyekezzünk megbecsülni ezt a nagy kegyelmet azzal, hogy megtapasztalható szeretettel és jó cselekedetekkel fejezzük ki a hálánk. Ámen.

Erdei-Árva István,

Szamoskóród-Dobrácsapáti

Szóljon hozzá