„Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.” (Jn. 16.12)
A „még” és a „most” áll szemben egymással. A még mind időtartam s a most mit pontszerű alkalom, ami pillanatokon belül elmúlik. Jézus készül a halálára, s tudja kevés már az az idő, amit együtt tölt a tanítványaival. „Annyi mindent kéne még elmondanom… (énekelhetné akár Jézus is, hisz nekünk ő is egy ismerős arc…) de ti (mi) most nem tudjátok megérteni, felfogni, elhordozni…
A „még”-hez idő kell, sok idő, talán annál is több… a tanulásra, megélésre, tapasztalásra, edzésre, gyakorlásra szintén és folyamatosan időt kell fordítani… a „most” pedig gyorsan tovaillan s kevés adható át, addig.
A most jelzi azt, hogy hol vagyunk, a még, hogy hova kellene elérjünk. Az, hogy most nem vagyunk képesek valamit, elfogadni, megérteni, elhinni nem jelenti azt, hogy mindig így marad. Pont amiatt szól Jézus, hogy fejlődjünk, növekedjen bennünk a türelem, várjuk ki s mikor alkalmas lesz az idő lépjünk, vagy hallgassunk. Pál azt kéri, az alkalmakat áron is megvegyétek. A lehetőségeket ki kell használni, amig lehet, ha nem is értünk mindenkor mindent.
Az, hogy Jézus arról beszél sok a mondanivalója, jelzi, beszédén, igéjén keresztül kell nekünk figyelni rá s nem feltétlen kell az eget vizslatni, hogy mikor jön vissza. Olvasni, hallgatni kell az Isten szavát s a pillanatok összefüggő idővé válnak.
Azt is jó tudni a végső cél, hogy mi magunk legyünk Jézus beszédének hordozói, ha nem is vagyunk még képesek elhordozni az igét nincs nagy gáz, de a célpont az, hogy előbb utóbb hordozzuk. Magunkban, másokhoz. Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod