Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2018. szeptember 22.

Velünk az Isten – 2018. szeptember 22.

„De ők nem akarták meghallani, sőt hátat fordítottak, és bedugták a fülüket, hogy ne halljanak. A szívüket is megkeményítették, hogy ne hallják a törvényt és azokat az szavakat, amelyeket a Seregek URa küldött lelke által a korábbi próféták révén. Ezen igen fölháborodott a Seregek URa. Ezért, ahogy én kiáltottam, és nem hallgattak meg, úgy ők is kiáltanak, és én sem hallgatom meg őket – ezt mondja a Seregek URa.” (Zakariás 7:11-13)

Egy fontos dologra világít rá Zakariás próféta az Igénkben. Rátapint a lényegre a nép hibájára , és arra, hogy oly keménynyakú a nép. Az Úr szava szólt feléjük, de nem figyeltek rá. Szólt már korábban is a próféták által s még sincs látszatija, olyan mintha a falnak beszélne az Úr.  Lázadozva hátukat fordították, fülüket bedugták, szívüket gyémántkeménnyé tették. Ez a magatartás igen szívszorongató dolog. Mert két világ feszül szemben egymással Isten és az ember akarata. Inkább az Istennek kell engedni, mint az embernek. S valóban igy is van. Csak az ember mindig tervez, és azt szeretné, hogy az ő akarata legyen meg. S pont ez a probléma. Ezért van az, hogy kivonja magát az Ur akaratából. Megkeményíti szívét. Nem akarja meghallani az Úr szavát csak a maga gondolata után megy.  És ezt az igénk oly szépen, de konkrétan írja le, „bedugták fülüket” Amit képletesen kell érteni, nem figyeltek az Úr szavára egyszóval figyelmen kívül hagyták. Ezért hangzik tovább az Ige, hogyha a nép ilyen az Úr is ezt teszi. Nem fog többet rá figyelni az ővéire. („…és én sem hallgatom meg őket”)

Kedves Testvéreim!

Ez az Ige ma számunkra is aktuális és sokatmondó. Mi is olykor kihagyjuk az Urat az életünkből, saját utakon szeretnénk járni. Önállóan akarunk mindent tenni. Nem figyelünk rá. Pedig Ő szól és vezetni akar. De mi is bedugjuk fülünket s megyünk tovább sodródunk az árral. Jó lenne megszívlelni a mai Igénket. Mert ha nem szólna az Úr az lenne  igen rettenetes, imádkoznánk és nem jönne a válasz. Figyelmen kívül hagyna bennünket az lenne igazán a tragédia. Ne engedjük a  különböző kísértéseknek, hanem mindenkor halljuk meg az Úr szavát; aki ma még szól. És nem távozik el, hanem ma is lehetőséget kínál csak élni kell vele. Ma még szabad. Itt a lehetőség ahogy Füle Lajos versében is mondja:

„Ma még lehet, ma még szabad,
borulj le a kereszt alatt!”

ÁMEN!

Kaszaniczki Csongor,

Szatmár-Láncos

Szóljon hozzá