„Izráel fiai mindnyájan a maguk hadijelvényei alatt, háza népeik zászlai alatt táborozzanak; a bizonyság sátra körül táborozzanak, annak oldalai mentén… És Izráel fiai mind pontosan aszerint cselekedtek, amint az ÚR parancsolta Mózesnek; úgy táboroztak zászlaik szerint, és úgy indultak: mindegyik nemzetsége és nagycsaládja szerint.” (4 Mózes 2,2.34)
Olvasandó 4 Mózes 2
Mózes negyedik könyvét a zsidók pusztai vándorlásáról szóló isteni történelemnek tekinthetjük, amely 38 évig és 10 hónapig tartott. Örök emléke az Úr türelmes, gyengéd és fáradhatatlan gondoskodásának, az Ő zúgolódó és lázongó népe iránt. A választott nép pusztai élete rendkívül érdekes és tanulságos, alkalmazható keresztyén életünk különböző körülményeire a jelenvaló világban. A keresztyén ember számára Krisztus földi népének vándorlását mutatja be , hogyan él Isten népe a világban.
Az Úr maga köré gyűjtötte az Ő népét. A 12 törzs őrizte az Úr lakását, a léviták a pitvarban táboroztak, Mózes, Áron és a papok vigyáztak az Úrhoz vezető bejáratra. Minden személy a maga származása szerint és mindegyik törzs a saját zászlaja alatt az Úr által kijelölt helyen tartózkodott és mindegyik tudta a maga dolgát. Isten számbavette és csatarendbe állította katonáit az Ígéret Földjének meghódítására! Minden tökéletesen el volt rendezve, ahogy az Úr parancsolta. Semmi sem volt rájuk hagyva. Jahve mondta el és adta meg az utasításokat: atyjuk zászlaja volt felettük a szent sátor körül. A rabbinusi hagyomány szerint mindegyiknek saját zászlaja volt ősapáik címerével. A tábor minden mozdulatát Isten irányítottá, nappal a felhőoszlop, éjjel a tűzoszlop irányította őket, hogy vezesse, védelmezze és kielégítse szükségeiket.
A mi Urunk ugyanaz az Isten! A történelem pusztai vándorlásában Újszövetségi népét is Ő rendezi el és közöttünk van! Istenünk úgy rendelkezett, hogy nekünk is át kell mennünk e világ sivatagján, akik Jézus Krisztus kegyelmét hit által elfogadtuk és valljuk, hogy Neki köszönhetjük életünket és váltságunkat! Isten Ígéretének Mennyei Országa felé haladunk. Ma nincsenek különböző zászlók, amelyik köré összegyűlhet népe, csak egy van. Isten hadseregének lobogója: KRISZTUS! Istennek ez az egy lobogója van. Isten szava számunkra: a BIBLIA. Hadtestünk: a Krisztus EGYHÁZA.
Minél közelebb maradunk Krisztushoz és minél szilárdabban tartunk ki mellette annál erősebbek és biztosabbak leszünk. Nekünk nem test és vér ellen van tusakodásunk, hanem
az ördög és annak ravaszsága ellen.
Hozzá ragaszkodni, szorosan mellette járni, Isten temploma körül lenni és járni ez a mi biztos menedékünk! Köré kell sereglenünk ebben a pusztában, amelyen keresztül hazafelé vonulunk! Ha meg akarunk állni a harcban, akkor nem ismerhetünk más zászlót: csak Krisztust! Mi jelképes zászlóinkra nem nemzetségünk nevét, hanem Krisztus nevét írtuk, megvallva Tőle való származásunkat! Bár hallgatnánk Rá, bár ne vonnánk kétségbe győzelmét, bárcsak elég volna Ő mindnyájunknak!
„Fel barátim drága Jézus zászlaja alatt…”
Ámen.
Nagy Erika,
Sárközújlak