„Mert megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek…” (Tit 2,11)
Első olvasásra tudtam mit jelent a fenti ige de aztán második olvasásra, belegabalyodtam. Úgy tűnt a tapasztalataim alapján, hogy ellentmondás feszül a fenti ige s a valóság között. Mert ha igaz, a fenti kijelentés sőt inkább állítás, akkor az a kérdésem, hogy miért nem az egész világ, miért nem minden ember válik hívővé miért szövi át a bűn a múltat s a jelent.
Előbb kicsit bántóan arra gondoltam, hogy talán nem is minden ember, ember a szó szoros értelmében. Persze nem faji vagy nyelvi, esetleg oktatás beli különbségek adta vonalak mentén kezdtem különválasztani a humanoid lényeket, és bocsájtsa meg nekem az Isten láttam már olyan egyéneket tetteiket, életüket szemlélve, hogy megkérdőjeleztem a bennük levő istenképűséget s ha „azok” emberek szégyellem, hogy én is ember vagyok.
Aztán eszembe jutottak a két évvel ezelőtt beáramló migránsok kikről egy TV műsorban a kommentátorok, azt mondták hogy „embernek látszó tárgyak”, a „fegyvernek látszó tárgy” margójára.
Tényleg megjelent Isten kegyelme és az tényleg idvezítő. És ezért a kegyelemért nem is lehetünk eléggé hálásak nem beszélve arról, hogy megfizethetetlen is. De hogyhogy nem tudják, hogyhogy nem értik, hogyhogy nem változik meg minden ember élete.
Aztán leesett az a bizonyos tantusz s eszembe jutott ma reggel is megjelent mondjuk a Friss Újság (s ez nem a reklám helye), de csak azok tudják akiknek az újságkihordó elvitte, vagy akik egy kávézóban beleolvastak. Akik a rikkancstól megvették a útkereszteződésben. S az összes többi ember Kínától a Kilimandzsáró lejtőjéig tán nem is hallott róla. Nem azért nem ért el még mindenkit az evangélium mert regionális, vagy mert nyelvi akadályok vannak, hanem mert mi a keresztyének, a terjesztők nem vagyunk elég rámenősek, nem juttatjuk el még mindenkihez. Ha te tudsz róla nem hallgathatod el! Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod