“Pál, Isten szolgája, Jézus Krisztusnak pedig apostola Isten választottaiért, hogy higgyenek, és megismerjék az igazságot az igazi kegyesség szerint az örök élet reménységére, amelyet Isten, aki nem hazudik, örök idők előtt megígért, igéjét pedig kijelentette a maga idejében az evangélium hirdetésével, amelyre megbízást kaptam a mi üdvözítő Istenünk rendeléséből.” (Titus 1:1-3)
Pál Isten szolgája és Jézus Krisztus apostola. A Titushoz intézett levél bevezetőjében Pál utal szolgálatának hitelességére és méltóságára, egyben alázatára is.
Az ige a gyülekezeti szolgálat két fontos alapját említi: a tagok hitének erősítése és az evangélium megismertetése a világgal. Egyesek azt gondolják, hogy ezek csak a lelkipásztorok, hitoktatók feladata lehet csupán. Tévedés! Isten mindenkit fel akar használni a maga országának terjesztésére. Világunkban érezhetjük, hogy sokan szomjasok Isten Igéjére, de van valami, ami megakadályozza, hogy eljussanak a forráshoz. A samárai asszony minden bűne mellett nem gondolta, hogy ő lesz az, aki Sikár polgárait Jézushoz vezeti. Valószínű, hogy ezt érezte minden tanítvány. Olykor mi is ilyenek vagyunk és érezzük alkalmatlanságunk.
Pálnak is át kellett esnie a másik oldalra, a damaszkuszi út során megszületett ez a fordulat és számára egyedül Jézus szolgálata vált fontossá. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek