“…egy tra k sz l ember el h vatta szolg it, s r juk b zta vagyon t.” (M t 25, 14)
A t lentumok p ld zata azzal kezd dik, hogy egy ember, miel tt elutazna, eg sz vagyon t rabszolg ira b zza. Engem teljesen leny g z ennek az embernek a magatart sa. Bizalmat szavaz, hatalmas es lyt ad nekik, hogy bebizony ts k ir nta val h s g ket, ragaszkod sukat. Minden vagyon t oda teszi a kez kbe, hogy saj t bel t suk szerint ljenek vele. Minden vagyon nak az tad s val az ember a maga hat rtalan szeretet t mutatja szolg i ir nt.
“Mert gy szerette Isten ezt a vil got, hogy az egysz l tt Fi t adta, hogyha valaki hisz benne, el ne vesszen, hanem r k lete legyen.” Mennyei Aty nk nek nk adta Fi t, J zus Krisztust, akiben sz v t osztotta meg vel nk. Hogy mekkora gazdags gr l, rt kr l van itt sz , azt ppen a vir gvas rnapi t rt n s mutatja a legjobban. J zus val s gos kir lyk nt vonul be Jeruzs lembe, m rpedig a legt bb kincse mindig a kir lynak van. s ez a kir ly minden m s kir lyn l sokkal gazdagabb, mert a Kir lyok Kir lya. t adta nek nk mennyei Aty nk, s ez ltal megmutatta, mennyire szeret minket.
S ha Isten ennyire szeret benn nket, nek nk is szeretn nk kell t. Mivel tudjuk bizony tani az Isten ir nti szeretet nket? A szolg k t lentumokat kapnak gazd jukt l, az egyik t t, a m sik kett t, a harmadik pedig egyet. Nem az a l nyeg, ki mennyit kapott, hanem az, hogy mit kezdett vele. Az let nk nem m lhat el t tlens gben, ugyanis a t lentumokkal, vagyis testi, lelki rt keinkkel, lehet s geinkkel gazd lkodnunk kell. A h v let nem egy helyben toporg , hanem gyarapod let. Az els k t szolga ezt meg rtette, a harmadik nem. Vajon mi rt? Az rt, mert az el bbiek szerett k Urukat, az ut bbi pedig nem. A harmadik szolga t lkez hangon besz lt a visszat r gazd val, k ny rtelennek, irgalmatlannak nevezte t. Ebb l l tszik, hogy nem volt igazi k z ss ge vele. Ez rt sta e la t lentumot, nem s f rkodva vele.
Vigy zz, mert a kapott javakkal csak addig lehet s f rkodni, am g a Gazda vissza nem j n. Tedd a dolgod s ha vissaj n a gazd d neked is azt mondja: “J l van j s h szolg m, kevesen is h volt l, t bbre b zlak ezut n; menj be a te uradnak r m be.” men.
Szil gyi Bal zs,
Szatm r-L ncos