“Kérlek azért titeket, testvéreim, Isten irgalmára, hogy szánjátok oda testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul. Ez a ti okos istentiszteletetek.
És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el az elmétek megújulása által, hogy megítélhessétek, mi Isten jó, kedves és tökéletes akarata.” (Róma 12,1-2)
Pál apostol arra buzdítja a Rómában élő keresztyéneket, hogy lelki cselekedetként szánják oda testüket élő és szent áldozatul Istennek. Inti őket, hogy ne igazodjanak e világhoz, hanem változzanak meg értelmük megújulásával. Ezekben a versekben az apostol egyház iránti aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a világ milyen képet alkot az egyházról, mert meg van győződve afelől, hogy az egyháznak bizonyságot kell tennie Jézusról a világnak.
Megtérése óta foglalkoztatja Pált Izráel megváltása. Amennyiben Izráel elfogadja Jézust Messiásnak, azaz Isten Fiának, akkor a tanúk bizonyságot tesznek majd életükkel és halálukkal, hogy Jézus Krisztus az Úr.
Csak értelmünk megújulása által tehetünk mi is bizonyságot! A világ irányítani, Isten Szentlelke megváltoztatni szeretné gondolkodásunkat. Mai világunk nagyon jól tud megtéveszteni, befolyásolni, alkudozni és zsarolni, ezek a magatartásformák azonban az egyház számára nem képezhetik alku tárgyát. Legtöbbször kibúvókat keresünk, és felmentjük azt, ami régen gonosz és bűn volt, később pedig megszokott lesz, mert így diktálja a világ rendje. Az átváltozás az a fejlődési folyamat, amíg a hernyó pillangóvá válik. Ugyanígy Isten át szeretne formálni, hogy teljesen új személlyé váljunk. Ez úgy történhet meg, hogy hallgatunk az apostol felhívására, melyet az Efézus 4,22-24-ben is olvashatunk:
Vessétek le a korábbi életviteletek szerinti ó embert, aki csalárd kívánságok által megromlott, újuljatok meg lélekben és gondolkozásotokban, és öltözzétek fel az új embert, amely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. Ámen.
Kiss Szabolcs,
Apa