Ígéret gyermekei
„Nem a test szerinti gyermekek az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak utódoknak” ( Róma 9,8)
A minket ért sok csalódás miatt már maga az ígéret szó is rossz érzést vált ki belőlünk. Úgy értékelhetjük, hogy túl sokszor lettünk elszenvedői a hamis ígéreteknek, ezért annyira megrendül a bizalmunk az emberekben, hogy még az őszinte szeretetet is kétségekkel, lelki távolságtartással fogadjuk. Biztos neked is vannak olyan rossz tapasztalataid, amikor mások igaznak vélt szavai által fellelkesedtél és érezni vélted a vágyad beteljesedésének örömét, aztán mély megkeseredettséggel kellett tudomásul venned, hogy becsaptak. Ám az is borús lelkiállapotot idézhet elő, ha valamilyen oknál fogva éppen te nem teljesítetted egy ígéreted és ezért gyötör az önvád.
Isten viszont mindig hű az ígéreteihez, és akik feltétel nélküli hittel engedelmeskedtek, azok soha nem ábrándultak ki belőle. Ilyen ígéret volt a Szentlélek is, akiről Jézus így szólt a tanítványoknak: „én elküldöm nektek, akit Atyám ígért” (Lk. 24,49). Így lehetünk mi is az ígéret gyermekei, ezáltal pedig utódok, „mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai” (Róma. 8,14).
Ha befogadod az életedbe Jézust, akkor ő felhatalmaz rá, hogy Isten gyermekévé légy (Ján. 1,12) a Szentlélek által. Ennyire közel enged Isten önmagához, ne élj vissza ezzel a kegyelemmel. Törekedj arra, hogy mint gyermek hasonlít a szülőre, úgy rajtad is felismerhető legyen a mennyei Atya. Ámen!
Erdei-Árva István,
Szamoskóród-Dobrácsapáti