Velünk az Isten – 2018. augusztus 12. | Szatmári Református Egyházmegye Honlapja
Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2018. augusztus 12.

Velünk az Isten – 2018. augusztus 12.

         “A nép pedig így felelt: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, és idegen isteneknek szolgáljunk!”  (Józsué 24, 16)

    Ismerek olyan embereket, akik nagyon könnyen fogadkoznak, tesznek ígéreteket. Kérdés: mennyire lehet ezeket komolyan venni? Vajon van-e valós tartalom a szavak mögött? Eufórikus hangulatban – a sikemi gyűlés ilyen lehetett – az ember mindig kész nagy kijelentéseket tenni. Azonban a lelkesedés mindjárt alábbhagy, ha a felforrósodott levegő hülni kezd. Tömegben az ember mindig másképpen viselkedik, olyan dolgokra képes, amire más körülmények között talán nemigen vállalkozna, vagy legalábbis sokkal óvatosabb lenne. Nem minden esetben jó az, ha csupán az érzelmeinkre hagyatkozunk, kizárva a józan és bölcs mérlegelést.

    Józsuét nem kápráztatja el a nép többször is megismételt fogadkozása, miszerint ők is az Úr mellett teszik le a voksukat, vagyis neki akarnak szolgálni. Azért nem, mert ismeri a nép múltját, tudja, hogy állandóan hátat fordítottak az Úrnak, és tisztában van azzal is, hogy nem lesz ez másként a jövendőben sem. Már a Bírák könyve legelején azt olvashatjuk: “És gonoszul cselekedtek az Izráel fiai az Úrnak szemei előtt, mert a Baáloknak szolgáltak”(Bír. 2, 11). Mindez röviddel a Józsué halála után történt. Hová lett a nem sokkal korábban tett nagy ígéret?

   Egy alkalommal valaki odament Jézushoz, és nagy lekesedésében azt mondta: Követlek téged, bárhová mégy!. A Mester tudta, hogy ez az ember nincs tisztában azzal, hogy mire vállalkozik. Így hát lehűti a lelkesedését, s azt mondja neki: A rókáknak barlangjuk van, a madaraknak fészkük, de az Ember Fiának nincs hova lehajtani a fejét.

    Ne bocsátkozzunk könnyelmű fogadkozásokba, mert tudnunk kell, hogy emberi természetünk hajlandó Isten és felebarátunk gyűlölésére (HK 5.k.).Ámen.

                                                                                       Szilágyi Balázs,

                                                                                       Szatmár-Láncos

Szóljon hozzá