“Amikor J zus ezt szrevette, haragra gerjedt, s ezt mondta neki: Engedj tek hozz m j nni a gyermekeket, s ne tilts tok el ket, mert ilyenek az Istennek orsz ga.” (Mk. 10,14)
Imahet volt az elm lt h ten a gy lekezet nkben. Fiaimat, mint m skor is, most is arra k rtem, hogy az istentisztelet ideje alatt, viselkedjenek sz pen, ne zajongjanak, mert az nem ill , na meg k pap gyerekek s p ld t kell mutassanak a t bbiek el tt.
A legkisebbnek ez az apai figyelmeztet s nem igaz n jutott el a sz v ig, s el g hangos volt. M snap jra pr b lkoztam, s megint k rtem – f leg m r csak t, hogy viselkedjen. A k vetkez t v laszolta: “Apa, meg g rem, hogy nem fogom ma kiviselni magam-” T bbsz r is megt rt nt az, hogy a hangoskod s miatt m rgel dtem, de presbiter testv reim voltak azok, akik pp erre az Ig re h vt k fel a figyelmemet, hogy ket nem zavarja, ha a gyermekek mocorognak, s gy szokt k meg az istentisztelet l gk r t. Ne tiltsuk ket az Isten k zels g t l! Ne az rt maradjon odahaza a sz l vagy a nagysz l , mert a gyermek m g kicsi, hanem vel k egy tt dics rj k az Urat. M sfel l ez az Ige arra is figyelmeztet, hogy aki nem gy fogadja az Isten orsz g t, mint a gyermekek, azok semmik ppen nem mennek be abba. n itt most egy dologra lezn m ki a hangs lyt: a gyermeki tulajdons gra. Ez pedig a k v ncsis g. Mi mi rt van? Mit tett ott az Isten, abban a t rt netben? Vall s r kon vehetj k ezt szre igaz n: mennyire nyitottak s mennyire r csod lkoznak az Isten szav ra. Nek nk is ilyen nyitotts ggal s k v ncsis ggal kellene az Asr szav ra figyelj nk. men!
Kov cs M ty s P ter,
S ndorhomok