“Majd onnan elt vozva Galile n mentek t. De nem akarta, hogy valaki is tudjon r la, mert tan totta tan tv nyait, s azt mondta nekik: Az Emberfia az emberek kez be adatik, s meg lik, de miut n meg lt k, harmadnapra felt mad. m k nem rtett k meg ezt a besz det, de f ltek t megk rdezni.” (M rk 9:30-32)
J zus befejezte Cz z rea Filippiben tett l togat s t, s most Galile n thaladva tja Jeruzs lembe, egyenesen a keresztre vezet. A nyilv noss gt l t vol akar maradni, szrev tlen l halad, s azt a kev s id t, amit m g a f ld n t lt, tan tv nyaival akar egy tt lenni, felk sz tv n ket arra, ami el tt k ll. k nem fogt k f l J zus szenved s nek s hal l nak jelent s g t, ez rt besz l m sodj ra is err l, de az zenet l nyeg nek meg rt se most is elmarad. Szava pr f tai sz , ellenkez s nem hangzik el, a v lasz rtetlens g-
K rdezni nem mernek, s a titok egyel re tov bbra is titok marad. Az id azonban v szesen k zeledik, neki Jeruzs lembe kell bevonulnia, a kereszt rny k t maga el tt l tja. De J zus nem csup n a szenved sr l besz l, hanem a felt mad sr l is. B jti napokban tudnunk kell azt, hogy vel nk is id t akar t lteni, csendes perceinkben mell nk ll, szava elgondolkodtat, s v laszt v r. Szenved s r l s felt mad s r l gy besz l, ami m r t k letesen mindannyink rt v gbement. Ha ezt meg rtj k, s sz v nkbe z rjuk, akkor h l sak kell lenn nk. men.
Ilonczai Zsombor,
Sz razberek