“Miut n pedig elbocs totta ket, felment a hegyre im dkozni.” (M rk 6, 46)
J zus a csodat tele ut n elvonult s im dkozott. Fontosnak tartotta az elcsendesed st, s a h laad st. A csoda ut n meg llt s megpihent s foh szkodott. Ezt a gondolatot emeln m ki, hogy im dkozott. Fontosnak tartotta az Aty val val k z ss get.
thozva a m ba az Ig t. Vajon mi hogy llunk az im dkoz ssal? A b jti id szakban j lenne nek nk is elvonulni, elcsendesedni s im dkozni. Vajon nek nk fontos-e ez? rezz k e sz ks gess g t? J ezeken elgondolkodni. J zus v r benn nket s olyan j lenne lelass tani s meg llni, meghalni az szav t. Ne hagyjuk t az ajt n k v l. Egy sz p dics ret nk jut eszembe. J zus rva csendben:
” J zus, rva csendben az ajt n k v l llsz,
Bej nn l m r, de n m n kulcsfordul sra v rsz.
Mi mondjuk, hogy mi nk vagy, Te vagy a n v, a jel:
, sz gyen, hogy Te l gy az, akinek v rni kell.”
H t induljunk el, nyissuk meg sz v nket csendesedj nk el s im dkozzunk, h l kat adva. men!
Kaszaniczki Csongor,
Szatm r-L ncos