“Adjatok n kik ti enni k” (M rk 6:37).
J zusnak ez a parancsa eg sz lelkip sztori szolg latom idej n arra sarkallt, hogy min l t bbet s t bbet tegyek a re m b zottak rt, az eny im rt v llalt felel ss get er s tette bennem, valah nyszor jra olvastam vagy id ztem ezt az Ig t.
Bizony sokszor lltunk mi is bizonytalanul, k tked n, m rlegelve a keveset, hitetlenkedt nk, hogy nem lesz elegend . jszak kat virrasztottunk t, megold st keresve, im ra kulcsoltuk kez nket s kezdett nyiladozni az g, a Nap is fels t tt, amikor k zelebb ker lt nk a megold shoz. Nemcsak azt ismert k fel, hogy a kev s is lehet elegend , s t t bb is,mint amennyi nk volt eredetileg, az tudatosodott benn nk, hogy Isten s J zus n lk l csak verg d s, rem nytelens ggel teljes az let, de Vele egy tt n veked sben s b s gben lehet r sz nk, mert k ny r l rajtunk.
A v lasztott n p ugyanezt tapasztalhatta v ndorl sa idej n. h ns gben f rjek teremtek, manna hullott az gb l, M zes botj nak rint s r a k szikl b l v z fakadt . Kellettek a M zesek, a J zsu k, a pr f tai besz d az szre t r t s eszk z v v lt sok alkalommal, a tan tv nyok nemcsak szeml l i lehettek mester k csodat tel nek, r szeseiv lettek ennek a hatalomnak, az apostolok ahogy vitt k az evang liumot, a J zus nev re ny ltak a sz vek, az Ige magva a sivatagban is kikelt.
s lettek a reform torok, sz lettek hitbeli seink, akiknek nyomdokain j runk, megf radva, de megel gedve megy nk el re s elhirdetj k: J zus maga a csoda.