“Mialatt Istv nt megk vezt k, gy im dkozott: Uram J zus, vedd magadhoz lelkemet! Majd t rdre esett, s hangosan gy ki ltott: Uram, ne r dd fel nekik ezt a b nt! s miut n ezt mondta, meghalt.” (ApCsel 7,59-60)
K s rtetiesen s megd bbent en hasonl tanak ezek Istv n szavai J zus Krisztus kereszten elmondott mondataira. Mir l van itt sz ? J zus tan tv ny nak ut noznia kell Mester t? Nem! A szenved sek r j ban nincs sz n szked s, nincs m rt rkod s. Itt valami t bbr l van sz .
A l lektan ezt a jelens get nevezi bels v v l snak, amikor bels v v lik, interioriz l dik egy letst lus, megnyilv nul s. Valamikor t lem f ggetlen volt, hallottam r la, s szinte szre sem veszem, hogy annyira egyet rtek vele s a magam v v lt, hogy ezt mondom tov bb, mintha a magam t mondan m.
Egy bk nt ez a bels v v l s t rt nik olyankor, amikor az n nagyobbik fiam ugyanazokat a szavakat mondja tov bb kisebbik fiaimnak, amelyeket n mondtam annak idej n neki. Nem sz szerint mondja azt, amit vekkel azel tt hallott, de tartalmilag ugyanazt adja tov bb, mint a saj tj t. Ez m r az szava a testv r sz m ra. K zben bels v v lt az, amit eredetileg m st l hallott.
Asgy gondolom, hogy m g ez a jelens g nem t rt nik meg vel nk, nincs rtelme a viselked snek, a k v lr l r nk er szakolt modornak, a szentesked snek, gy k pmutat snak. Engedj k, hogy Mester nk bel lr l form ljon t, hogy legy nk olyanok, mint : “- al zatos, szel d, k vetni h ven Aty m parancsait” (MR 299) men!
R cz Ervin,
Erd d