“Viseljetek gondot magatokra s az eg sz ny jra, amelyben a Szentl lek felvigy z v tett titeket, hogy legeltess tek az Isten egyh z t, amelyet tulajdon v r vel szerzett.” (ApCsel 20,28)
Vigy zz magadra! – engedik el a sz l k a gyermekek kez t akkor, amikor elmennek, mondjuk egy kir ndul sra. P l apostol is ezt hangs lyozza: el bb magatokra vigy zzatok, hogy tudjatok vigy zni egym sra! Hogyan lehets ges ez?
Egyszer egy orvos, beteg t l tva, csal dottan r zta meg fej t. Beteg n a javul s legkisebb jele sem l tszott. Imm r t z napja, hogy az id s r semmif le gy gykezel sre nem reag l. Teljesen elhagyatottan fek dt a k rh zi gyon, gy t nt, ereje sincs m r, hogy let rt k zdj n. Elf radt, belet r d tt sors ba.
A k vetkez napon az orvos ism t megr zta a fej t, m ez ttal az t rt meglepet st l. Az id s r minden letfunkci ja a norm lis rt ket mutatta. P rn j ra t maszkodva lt az gyon, teljesen visszanyerve eg szs ges sz n t.
– Mi t rt nt nnel? – k rdezte az orvos. Tegnap m r teljesen feladtuk a rem nyt, most pedig minden t k letesen m k dik. Mi t rt nt?
Az reg r mosolyogva b lintott:
– Igaza van, doktor r, tegnap valami t rt nt, megl togatott az unok m, aki azt mondta nekem,
– , nagypapa, haza kell j nn d, gyorsan, mert elromlott a bring m.
Sz ks g van r d! Olyan j volna ezt rz keltetni, ezt kommunik lni m sok fel . leteket menthet nk, ezzel igaz n vigy zhatunk egym sra. Ha pedig ma m g neked senki nem mondta ezt, h t elmondom n. Sz ks g van r d! rt kes vagy. Vigy zz magadra, hogy vigy zhass m sra! men!
R cz Ervin,
Erd d