Velünk az Isten – 2017. janu r 30.

“Csak Isten fel csendes a lelkem; t le van az n szabadul som. Csak az n k szikl m s szabadul som; az n oltalmam, az rt nem rend l k meg felett bb.” (Zsolt 62,2-3)

Kedves testv reim! Vannak az let nkben olyan pr b k, olyan m lys gek, amelyekben j l esik a vigasztal s s a b tor t s, hogy az az llapot, amelyben vagyunk nem tart majd r kk , mert a dolgok r videsen jobbra fordulnak. D vid ebben a zsolt rban mag t s m sokat is az Istenbe vetett rem nys gre buzd tja, s elm j t er s ti a k s rt s t mad saival szemben. let nk neh z szakaszaiban mi is hajlamosak vagyunk a t relmetlens gre, a k ts gbees sre s tal n az Istennel val perleked sre is. Azonban nem szabad csak az ppen aktu lis probl m ra tekinteni, hanem vissza kell eml kezni a m r meg lt szabad t sokra is. Tudjuk, hogy Isten n pe nem volt mindig k pes rend letlen l megmaradni Isten mellett, hogy teljesen mentes legyen a h borg st l. Ez al l mi sem vagyunk kiv telek. Mi is sokszor felh borodunk s feltessz k magunkban a k rd st, vajon mi rt hagyta Isten, hogy ez t rt njen vel nk? Holott azt kellene k rdezni: “mit tettem n, hogy ett l a veszedelemt l, ett l a m lys gt l t vol tartsam magam?” Ha bajban vagyunk, ha gy rezz k, hogy vesz ly fenyeget, vagy hogy nagyobb teher nehezedik a lelk nkre, mint ahogyan azt mi elhordozhatn nk, akkor nem a h borg s s nem a hangoskod s a megfelel eszk z a dolgok orvosl s ra, hanem az Istenben val elcsendesed s s az szuverenit s nak elfogad sa. Ebben a bels lelki csendben tal lhat az ember nyugodalmat, melynek gyakorl sa k zben belenyugszik Isten g reteibe, utat ad az szavainak, meghajol az szuverenit sa el tt s elnyomja mag ban az el gedetlens g minden z gol d s t. Amikor pedig Isten b kess ge elt lti a sz v nket, akkor mi is rvendez hittel s l rem nys ggel mondhatjuk majd: “Csak Isten fel csendes a lelkem; t le van az n szabadul som. Csak az n k szikl m s szabadul som; az n oltalmam, az rt nem rend l k meg felett bb. men!

Varga Szil rd-Csaba,

J zsefh za

Vélemény, hozzászólás?