“De Haggeus pr f ta s Zakari s pr f ta, Idd fia, pr f t lt a J d ban s Jeruzs lemben lev zsid knak, Izr el Istene nev ben, aki f l tt k volt- De a zsid k v nein rajta volt Isten k szeme, ez rt nem akad lyozt k ket” (Ezsd 5,1-5)
Vajon mi vezet vagy g tol benn nket az p tkez sben? Sok ember, gy lekezeti tag egy ni k rd se ez, de ugyanakkor sok k z ss g, gy lekezet is felteszi mag ban, amikor p tkezni kezd, vagy pp megakad egy projekt: mi t rt nt?
A t rt nelem jra mester nk, hisz a Babilonb l hazat rt zsid s g t rt nete megmutatja: sok ezer ve is csak gy folyt az p tkez s, mint ma. Emberek adt k a parancsot, a t mogat st, emberek voltak, akik megakasztott k a megval s t st, emberek voltak, akik m gis folytatt k.
Emberek. Csak emberek? s akkor, hol a zsolt ros dr ga meg llap t sa: “Ha az Asr nem p ti a h zat-“? Ott van az ig ben. De nem szabad csak emberk nt, mint Izr el ellens gei, egy-egy p tkez st – anyagit vagy lelkit – szeml ln nk. Nem csak az ember p t. Az ellens g csak ennyit l tott. Csak ennyit tudott megakad lyozni. Csak az emberek el tudott g ncsot vetni.
De a hatalmas Istent nem tudta le ll tani akarata v ghezvitel ben. Mert az AsR sz lt, s Haggeusnak, meg Zakari snak ennyi volt a dolga: tarts k a lelket, biztos ts k a pszichol giai h tteret a hazat rteknek. s ott volt maga Isten is: rajta volt a szeme n pe v nein. Az a szem, amelyre azt mondja J nos: “olyan, mint a t zl ng”. Ezzel riz, meleg t s vil g t ebben, a sokszor akad lyokat el nk g rd t vil gban.
Varga Botond,
Szal rd