“Mostan az rt parancsolj tok meg, hogy akad lyozz k meg a f rfiakat, a v ros ne p ttess k addig, m g t lem parancsolat nem j vend;” (Ezsdr s 4, 21)
Egy k l nleges t rt net, ugyanakkor egy k l nleges k nyv is ll el tt nk. A fenti igeszakaszunk arr l tan skodik, hogy megakad lyozz k az Asr h z nak p t s t. Asgy t nik, hogy megakad lyozt k, de a k s bbiekben l tni fogjuk, ha olvassuk a k vetkez fejezetet, hogy folytat dik az p t s.
Ma sincs ez m sk pp. H nyszor van az, hogy t mad s ri az Asr gyermekeit s megakad lyozz k, hogy terjedjen az Ige. Tudnunk kell azonban, hogy az el rehalad st az Asr h z nak dics s ges n veked s t senki sem ll thatja meg. Az Asr nem hagyja az v it. Csak gondoljuk vissza a m ltba, akkor sem volt k nny dolguk az embereknek, de m gis er t ad s adott az Isten az t k vet inek.
Hadd legyen tanuls g mai igeszakaszunk sz munkra, s gy induljunk, hogy “ha Isten vel nk kicsoda ellen nk” s ha gy megy nk el re akkor j hetnek pr b k, mi akkor is b zzunk az Asrban, s ha akad lyoztatva is vagyunk menj nk el re ahogy egyik nek nk mondja: Testv rek menj nk b tran.. (480 nek)
B zzunk az Asrban, aki vezet s oltalmaz minket! men!
Kaszaniczki Csongor,
Szatm r-L ncos