“Jertek, t rj nk vissza az Asrhoz, mert szaggatott meg s gy gy t meg minket; megsebes tett, de bek t z minket!” H s 6,1
Egy vall sos felbuzdul snak a jele ez az ige: “Jertek, t rj nk vissza az Asrhoz”. H se s pr f ta a n p szav t ism tli az rt, hogy vit ba sz lljon vel k. Mert j l tudja, a mindenkori ember azt gondolja, hogy egy ilyen felbuzdul s el g s minden rendben lesz. Azonban amikor a pr f ta el kezd besz lni a j vend r l, hogy mi v r a h tlenre, a n pben megsz lal a lelkiismeret szava, az a v gyuk, hogy valamicsk t j v tegyenek. Ebb l a felbuzdul sb l hangzik el ez a jelsz : “Jertek, t rj nk vissza az Asrhoz”. Nagyon gyan s ez a felbuzdul s. Ha saj t magunkra gondolunk, h nyszor buzdultunk fel mi is valamin: majd holnapt l j letet kezdek, majd holnapt l jobb ember leszek, meg rt bb, majd mindent rendbe hozok. s gy csak hitegetj k egym st s magunkat. s Isten el tt is az ilyen felbuzdul s nem kedves. Mert j l ismeri a mi let nket, s nagyon j l tudja, hogy ezekb l semmit sem tudunk megval s tani. Nem kedves Isten el tt, mert j l l tja, hogy nem szerinte val ez a fajta hozz j v s. Mi rt nem? Mert az rt j v nk hozz , hogy bek t zz n, meggy gy tson. Saj t ig nyeinket mondjuk el neki s v rjuk, hogy beteljes tse. Hogyan j het nk hozz , hogy kedves legyen el tte? Ha megszaggat, ha megsebes t, akkor j jj nk hozz gy, ahogy vagyunk. Ismerj k fel azt, hogy mindez az rt t rt nik, mert azt akarja, hogy mi az v i legy nk, s ne magunknak, ne a vil gnak lj nk, hanem neki. Ezt tudva m r mondjuk gy, ahogy Isten kedve szerint val : “Jertek, t rj nk vissza az Asrhoz!” men.
Kala No mi,
T rterebes