” s z gol d nak a farizeusok s az r stud k, mondv n: Ez b n s ket fogad mag hoz, s vel k egy tt eszik” ( Luk cs 15: 2)
A legt bb vita, sz v lt s mindig abb l sz rmazik, hogy a vitatkoz felek be akarj k bizony tani, hogy igazuk van. Sokan a t rv nysz ken, idegen test letben keresik v lt igazukat.
J zust v d ri a farizeusok s az r stud k r sz r l: b n s kkel bar tkozik, vel k asztalk z ss get is v llal. A Mester nem tagad, nem is v dekezik, ehelyett tan t. Egy olyan k z ss get tan t, amely mindig sk l dik ellene, minden szav ban, mozdulat ban lesi a “gyenge pontot”, ahol meg lehet fogni, ki lehet kezdeni, ut na pedig el lehet t lni. J l tudja, amit mondanak ostobas g, butas g, tudatlans g, de rossz indulatis g els sorban. Mintha l tsz lag elismern k J zus isteni volt t, gy viselkednek. Aki tiszta, az vakodjon mindent l,ami bemocskoln , v lekednek m sok el tt.
J zus elmond nekik h rom rthet p ld zatot: az elveszett juhr l, a drachm r l s a t kozl fi r l.
Mindh rom p ld zatnak k t jelent s mozzanata van: az elvesz s (vagy veszt s) s a megtal l s. Valaki mindig elindul keresni, aki megtal lja (vissza kapja) az elveszettnek hittet, annak sz v t v gtelen r m j rja t.
“Az rt j tt az embernek fia, hogy megkesse s megtartsa,ami elveszett”. T ged keres , r lj, annak, hogy ma te lehetsz ez a megtal lt.
J zus ppen t ged keres,
aki m g ma nem szeret.
Hangod hallasd,
hullj el l bainak,
hogy elmondhassa:
megtal ltalak! men.
Fodor Lajos