“Voltak ott abban az id ben n h nyan, akik h rt hoztak neki-“ Lk 13,1
Olvas sra: Lk 13,1-21
Ha azt mondom, hogy n ha pletyk lunk m sokr l az Asrnak, felh borodunk? J . Tegy k meg. De att l m g gy van.
Egy, tal n, els olvas sra nem is olyan rdekes t rt net a 13. fejezet els n h ny verse, hisz mir l besz l? K tezer ves t rt nelmi esem nyekr l: hogy Pil tus meg letett a templomban galileai embereket, feltehet leg l zad kat, s a m sik, hogy Silo mban eld lt egy torony, s meg lt tizennyolc embert. Ez a mai ember sz m ra annyira nem rdekes. Megt rt nt. Pont.
Azonban AHOGYAN elmondj k, s AHOGYAN J zus Krisztus reag l, megvil g tja a dolgok mik ntj t: benne volt a besz mol ban a kegyes v d, biztosan b n s k voltak. Mint a vak ember mellett megsz lal tan tv nyok: ki v tkezett? Ott az emberben, mindig ott volt s lesz: v tkezett, s v tke s ly t kell elszenvednie.
Ez rt kezdtem azzal, hogy pletyk lunk J zusnak: n zd, Uram, ott az a beteg ember, haldokl gyermek, szerencs tlen sors, biztosan v tkezett! Vagy , vagy a sz lei. s lapul a zseb nkben a k . Pedig lehetne gy is: Uram, nem vagyok m lt , hogy hajl komba j jj. Csak egy sz t sz lj, s meggy gyul. gy is lehetne. gy kellene.
Varga Botond,
Kisb bony