“Ahogy az anya vigasztalja fi t, gy vigasztallak n titeket, s Jeruzs lemben kaptok vigasztal st!” zsai s 66,13
Legt bbsz r amikor szomor a hangulatunk megpr b lunk tenni ellene. Keres nk egy t rsas got, ahol megoszthatjuk vagy alkoholba fojthatjuk szomor s gunkat. gy azt gondolhatn nk, hogy a pr bl ma oka megold sra tal lt. V gasztal ez minket?
zsai s pr f ta elmondja, hogy Isten az gyermekeit gy vigasztalja, mint anyja a fi t.
Vigasztal szava sok embernek lehet hozz nk, r sztvev bar toknak s j akar knak, – de az nem sokat r. Az desany n l m st keres nk s tal lunk is!
Ha egy este v ratlanul betoppan a sz l i h zb l m r saj t otthon ba t vozott f rfi, el g az desany nak csak r n znie: tiszt ban van m r vele, hogy valami nagy baj van! Nem is k rdi: mi t rt nt? Minek ny ljon hozz a gyulladt sebekhez! El g, ha le lteti a fi t szembe mag val – megfogja a kez t s belen z a szem be: meg rt mindent, ami fontos! S a fia is megkapta m r, amire olyan nagyon v gyott. M ris k nnyebb a teher a lelk n. Sajog m g a seb, de m r kezd rr lenni f jdalmain. gy vigasztalja a f rfit desanyja!
A szent r e f ldi hasonlattal csup n rz keltetni tudja Isten ir ntunk rzett szeretet nek a nagys g t, de nem tudja azt kifejezni, hiszen szeretete semmilyen f ldi szeretethez nem hasonl that . Biztos t azonban afel l, hogy akik az hatalmas szeretet ben b znak, azokat maga Isten tartja meg a szomor s g idej n is, hogy el ne cs ggedjenek.
A pr f ta tov bb elmondja, hogy Isten az igazi r m forr sa. Majd hozz teszi, hogy Jeruzs lem az szolg l le nya. Ez azonban nem a hitetlen g nyol d knak sz l, akik egy ltal n nem t r dnek az egyh zzal, hanem azoknak, akik szent buzg s ggal jelentik ki, hogy k az egyh z gyermekei
Isten gyermekei b zhatnak abban, hogy az hatalmas, gazdag szeretet nek r szesei lesznek.
Kiss Szabolcs,
Apa