“Simon! Simon! me, a S t n kik rt titeket, hogy megrost ljon, mint a b z t, de n im dkozom rted, hogy el ne fogyatkozz k a hited. Az rt ha megt rsz, er s tsd testv reidet!” Lk 22,31-38
Hol is hangzik el ez az ige? Az ember bajban van az id i behat rol ssal, hisz nem egyszer en a vacsora v g hez k zeledve sz l tja meg az Asr J zus Simont, hanem valami el tt is. Egy jszaka el tt vannak, ami meghat roz a tan tv nyi sereg eg sze sz m ra, de meghat roz az eg sz emberis gre n zve is. Hisz nem az ember lesz benne a f szerepl , hanem az rt nk nmag t tad Istenfi , a megcs folt, lek p tt, megkorb csolt J zus.
s egy jszaka, egy v gtelennek t n , soha hajnalodni nem akar js t t, amelyben megjelenik a S t ts g, s megrost lja a tan tv nyokat. Lesz, aki kihullik a rost n. Lesz, akit elf j a sz l, mint a polyv t. Lesz, aki fennakad. De a S t n kegyetlen l rost l! s sz tsz rja az sszeszokott, s most egy tt nnepl tan tv nyi k z ss get! s igen, sokszor csak ennyit l tunk meg, ennyit rz nk, ezt a megrost lt llapotot, ezt az sszevisszas got.
Pedig Krisztus is megsz lal – s s lya van annak, amit mond!
Im dkozik a tan tv ny rt. Nem csak Simon rt, de most vele besz lget. Simonnal, a r gi emberrel, a hal sszal, a J zust t volr l k vet , ut na m g a f pap udvar ra is elsettenked emberrel. Im dkozik rte, hogy a kell pillanatban P ter lehessen, aki megkeresi az t kutat szemp rt, s ebbe a tekintetbe kapaszkodva megmenek l.
s el re vet ti – ennek a Simonnak megt r sre van sz ks ge. Ahhoz, hogy er s teni tudja testv reit, meg kell t rnie! Nem maradhat a simoni ton. “Az rt ha megt rsz, er s tsd testv reidet!”
Varga Botond,
Kisb bony-T rterebes