„Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten e világba, hogy éljünk Ő általa. (…) Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.” 1János 4, 9 és 11
Elolvasni: 1 János 4, 7-21
A mai Ige, arról a szeretetről beszél, mely Istentől indul ki és az emberre irányul, mert csak ennek a szeretetnek van ereje és jövője. Az Istentől függetlenített emberi szeretet, olyan, mint a gyökereitől megfosztott karácsonyfa: egy ideig még zöld, sok ékességet lehet ráaggatni, de sorsa elkerülhetetlen.
Ha ilyen fontos az Istentől jövő szeretet, akkor miért hordozzák szívükben olyan kevesen? Azért, mert el van rejtve. Így kezdődik az Ige: nyilvánvalóvá lett, márpedig csak az lehet nyilvánvalóvá, ami el van rejtve. Sok oka van annak, hogy Isten szeretete el van rejtve, de ma, Lelke által le akarja venni ezt a leplet, ezért ma megláttatja, hogy ki és mi az, aki és ami eltakarja ezt a csodát előlünk.
Az első a Sátán, aki már a kezdetektől eltakarja, félremagyarázza Isten szeretetét, kétséget akar támasztani vele kapcsolatban. Aki elhiszi a Sátánnak, hogy Isten nem szeret, az a bűn martalékává lesz. Isten szeretete elrejtett a bűneink miatt is, melyek válaszfalat emelnek közénk és Isten közé. Rossz lelkiismeretünk, maradék igazságérzetünk arról győz meg minket, hogy a büntetésnél nem érdemlünk egyebet. Hiába keres az Isten, hiába szólít, menekülünk előle, mint Ádám és Éva, mert képzeletünk, még szeretete jelei mögött is haragját látja. Isten szeretetét azonban nemcsak a bűn és a Sátán rejti el, hanem maga az Isten, hisz az Ő szeretete nem becéző, hanem nevelő szeretet, mely tud néha kemény is lenni, ám ez olyan, mint a gyorsan tovatűnő zápor. Hiszed-e, hogy Isten akkor is szeret, ha semmit sem látsz belőle?
Merd elhinni, mert Isten szeretete megbizonyított szeretet. Akit szeretünk, megajándékozzuk. Isten is ezt teszi nap, mint nap. Ám János mindezeket, mintha említésre méltónak sem tartaná. Nem azért, mert természetes számára, hanem azért, mert ha mindezek nem lennének, ő akkor is vallaná, hogy Isten szereti, hisz János számára Isten szeretetének fő bizonyítéka a jászol és a kereszt. Olyan tények ezek, amelyek előtt minden kételkedésnek el kell némulnia. Aki egyszülött Fiát hajlandó nekünk ajándékozni, s értünk a kereszten kínos halálra juttatni, annak a szeretetében nincs jogunk kételkedni.
Legyen hát a mi szeretetünk visszhangja annak, amit Isten belekiált a szívünkbe. Visszhangozzuk naponta Isten felé, de egymás felé is, hisz az Ő szeretete kötelez minket, hogy egymást szeressük. A teljes szeretet egyszerre és együtt szereti Istent és a másik embert, minden más szeretet hiányos, csonka, rokkant szeretet. Dicséretünk legyen ne csak dallammá, hanem életformává: „Isten szívén megpihenve, forrjon szívünk egybe hát…” (477. dics.). Ámen.
Nagy Róbert,
Szatmár – Szigetlanka