Jóel 2:1-11
“…mert eljő az Úrnak napja; mert közel van az…” 2:1b
Jóel próféta ebben a részben folytatja a már az első fejezetben elkezdett sáskajárás képének leírását, annak hatalmas pusztítását, mely az Úr napjának elérkezését hírdeti. A leírás, amit a próféta közöl nem az anyagi kárt szemlélteti, hanem inkább a sáskák, mint az ellenség erejét fejezi ki. A Sionon megszólaló kürt béke időben, mindig az istentiszteletre való meghívást jelentette, de itt a természeti csapásban a menekülésre, a nép menedékhelyre való hívására akar felszólítani. A sáskák a csata fázisait idézik: alakjuk a rohamozó lovasságot, zúgásuk a harci szekereket, rágásuk olyan, mint az emésztő tűz. Félelmet keltő képek mindezek és ezt a félelmet takarni sem tudjuk, ha ilyeneket hallunk, hiszen a sáskák rohamának még a magas kőfalak sem állnak ellen. Az Úr eljövetelével kozmikus események következnek be: megrendül a föld, az égitestek nem világítanak többé, mert elveszítik fényüket. Ha az eseménybeli menekülők életébe képzeljük magunkat, akkor elismerjük, hogy a félelmük jogos. De Isten gyermekeinek kell-e félniük az Úr napjától? Van-e okunk, ha az ő ösvényein járunk? A próféta figyelmeztette Isten üzenetén keresztül a korában élőket, akik elfordultak az Úrtól. Ha ezt vesszük alapul, akkor az ítélet jogos. Ma járdd az ő útját, “mert az Úrnak napja közel van,” hogy örömmel állj meg már a bőjti időben is a húsvéti üres sír előtt.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek