Velünk az Isten! – 2015. szeptember 6.

„És meghallák az írástudók és a főpapok, és tanakodnak vala, hogy mi módon veszíthetnék el őt. Mert félnek vala tőle, mivelhogy az egész sokaság álmélkodik vala az ő tanításán.” (Márk 11, 18)

Jézus bármerre járt az emberek álmélkodtak az Ő tanításán, hiszen másképp tanította a sokaságot, mint az akkori zsidó teológusok. Azt a sok betartandó törvényt leegyszerűsítette számukra. Újfajta életformát tárt eléjük, amelyet valljuk be, nem olyan könnyű követni, de egyszerűbbnek tűnik, mint az írástudók, főpapok és egyéb csoportok által követett és követelt életforma. Teljes mértékben újdonságot vezetett be az akkori vallási és hétköznapi életbe. Egészen egyszerűen egyszerűbben tárta az emberek elé tanítását, hogy az mindenki számára érthető legyen. Azért, hogy senki se mondja: Isten ügye túl magas számunkra, mi abból nem értünk semmit.

És ez a legcsodálatosabb számunkra, hogy a magasságos Isten, a Megváltó, az Élet Ura ennyire közel tud jönni az emberhez, ennyire le tud hajolni hozzánk. És így mindenki számára érthetővé és érezhetővé tud lenni az Ő jelenléte. Viszont sokszor akadály van bennünk, mégpedig, hogy a csodákat magyarázzuk. Hát nem az lenne számunkra a fontos, hogy megtapasztaljuk, átéljük, éljünk a csodákkal? Miért akarunk mindent megmagyarázni, kézzel foghatóvá tenni?

Talán az sem tetszett az írástudóknak, főpapoknak, hogy Jézus az emberek számára ennyire közel tudja hozni Istent. Nem kell annyi szabályt, törvényt betartani, hogy közel kerüljenek. Elég két törvény: szeresd az Urat és felebarátodat.

Kérdés számunkra ma az: tudjuk-e gyermeki hittel kinyitni a Bibliánkat és úgy olvasni Isten igéjét, hogy álmélkodunk rajta? Álmélkodunk azon, hogy Istennek még szava van hozzánk? Vagy inkább magyarázzuk a csodákat az életünkben, mintsem engednénk, hogy átjárjon?

Kala Noémi,

Szatmár-Láncos

Vélemény, hozzászólás?