“Annakokáért a mit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válassza… Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede és monda nékik: Engedjétek hozzám jõni a gyermekeket és ne tiltsátok el õket; mert ilyeneké az Istennek országa. Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba.” (Mk.10,9.14-15)
Olvasandó Mk.10,1-16
Az elmúlt héten gyermek-bibliahét volt gyülekezetünkben, mint ahogyan a vakációban minden más gyülekezetben is megszervezték a gyermekmissziós tábort. Témája: Életterem, hol Istennel élet terem-ki áll mögöttem, mellettem, körülöttem, ellenem, fölöttem. Nagyon fontos a szülő–gyermek kapcsolat, amelyik függ a szülő-Isten kapcsolattól.
Nem véletlen, hogy az evangéliumnak ebben a részében először a házassági hűségről, majd a gyermekekről van szó. Isten teremtési rendjét erősíti meg! A szülő, aki tudja, hogy Isten a házasságot az emberért teremtette és Ő áll fölötte, Istenhez viszi a gyermekét, mint, ahogy a gyermeket Isten a szülőre bízza.
„Csak az evangélium ismerete alapján születhet meg a mainál egy tökéletesebb, új nemzet”/Makkai Sándor/
Egyik évben a gyermekmissziós programot összeállító holland testvéreink megfogalmazták, hogy hiába érzik jól magukat a gyermekek a bibliaheti foglalkozásokon és sokan jönnek el, utána csak azok járnak vasárnaponként Istentiszteletre, akiknek a szüleik is templomba járnak, eljönnek és elhozzák gyermekeiket az Isten házába.
Az igeszakasz 13. versében azt olvashatjuk, hogy az édesanyák Jézushoz vitték a gyermekeket, nem pedig küldték. Olyan felszabadultan, önfeledten mondták vissza a gyermekek a héten tanultakat, milyen kár, ha otthon azt látják a családtagoktól, hogy nem kell Jézushoz menni, templomba jönni! A felnőttekhez szól az Ige tanítása, tanítványokhoz, szülőkhöz egyaránt „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket…” És, ha a gyermekek, azt látják majd, hogy a családban olyan szülők vannak mögöttük, akiket az Isten egybeszerkesztett és nem húznak szét, jól fogják érezni magukat és kiegyensúlyozott emberként nőnek fel. Ölünkbe kérezkednek, mint, ahogy nekünk is ezt kell tennünk. Gyermeki módon, bizalommal Isten ölébe kérezkedni! Feltétel nélkül rábízni magam és gyermekeimet Istenre!
A család olyan szerepet tölt be a kisgyermek életében, mint a fejlődő gyermek számára az anyaméh. Ha bűnre csábit és erre mutat példát, Isten ítélete alá esik. A gyermek a felnőttek tükre! A felnőttek rossz példája óriási mértékű rombolást végez a gyermekekben! Amit ártottunk, azt már nem vonhatjuk vissza! Amink van Istentől kaptuk, ezért hálával tartozunk!
“Tudom, ha te veled járok, áldást oszt rám mindkét karod” és életterem lehet a világ, hol Istennel élet terem !
Ámen.
Nagy Erika
Sárközújlak