„És választa tizenkettõt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje õket prédikálni” (Mk 3, 14)
Egy közismert történet, egy csodálatos esemény amikor Jézus elhívja a tanítványait.
Mit jelent ez? Ami Urunk Jézus Krisztusunk elhívja őket a szolgálatba. De vajon ez csak ott érvényes?- a mában nem?
A mai világán is hív az Úr magának tanítványokat, hogy szolgálják öt és tegyek vallást róla és hirdessék dicséretét. Egy szép dicséretünk jut eszembe hadd osszam meg a kedves olvasókkal:
1. Jézus hív, bár zúg, morajlik Életünk vad tengere; Halk hívása tisztán hallik: ‘Jer, kövess, ó, jöjj ide!’
2. Vedd a példát Andrástól, ki Hallva hívó szózatot, hálóját se vonszolá ki: Érte mindent elhagyott.
3. Jézus hív, hogy Őt imádjad, Megragad, hogy el ne ess, Mert kísért öntelt világod: ‘Jöjj, engem jobban szeress!’
4. Ha nehéz az élet terhe, Roskadozva hordom azt: Bús orcám Hozzá emelve, Jézusban lelek vigaszt.
5. Uram, hozzám légy kegyelmes, Tedd Tieddé szívemet, Hadd lehessek engedelmes, Néked élő gyermeked!
Vajon, mi halljuk e halk szavát a Mesternek, aki állandóan szól hozzánk és keres mindnyájunkat? Ezen a reggel is szól az Igéje által kérdés, hogy halljuk e? Vegyük mi is a példát Andrástól és a többi tanítványoktól és induljunk és még ma kövessük a Krisztust. Ámen
Kaszaniczki Csongor,
Élesd