“Jézus monda: „Szabad-e szombatnapon jót vagy rosszat tenni? Lelket menteni, vagy kioltani?” (Márk. 3,4)
Jerikó felé menet a pap meg a lévita magára hagyja a kirabolt, félholtra vert utazót talán vallásos meggyőződésből, az írás rosszul értelmezéséből. A szamaritánus bekötözi, biztos helyre viszi s így életét menti meg…, kár kérdeznem is melyik ér többet.
Jézus szombat napon gyógyít, mert tudja, nem az ember van a szombatért, hanem a szombat az emberért, és tudja, hogy aki nem teszi a jót, aki nem segít, nem gyógyít, az árt, az káros másra nézve az nem lelket ment, kiolt, de legalább is hagy kialudni.
A mi Megváltónk mindent megtett, hogy megszabadítson a haláltól s a kárhozattól mindenkit, a kereszten szenvedett és halt meg azokért, aki akkor éltek, amikor emberi testben e világon járt és azokat is megmentette, akik akkor még meg sem születtek, mint te meg én, sőt a Nagypéntek utáni szombat napon a poklokra szállott alá azokért, akik nem érhették meg az Ő kereszthalálát, hogy rájuk is kiterjessze a kegyelmet.
Mit teszel te? Jót vagy rosszat? Mented-e, óvod-e a lelkeket, sajátodat is beleértve, vagy hagyod kialudni a reménység tüzét ebben a kusza világban?
Holnap szombat, mit teszel majd, sütteted a napon magad, sörözöl a haverokkal, készülsz egy lagziba, egy jó buliba, dolgozol orrvérzésig vagy elcsendesedsz, meghallod, meglátod mások szükségét, és segítesz. Ha a Vasárnapod nem azzal telik, hogy buja zöld fák alatt piknikezel, vagy délig alszol, mert megteheted, hanem hogy oda érsz az istentiszteletre, meglátogatod azt, aki beteg vagy magányos talán te is láthatod Jézust, akinél borrá lett a víz, hogyan gyógyít, s megtapasztalod, hogy Ő, életre hív. Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod