„A tövisek közé vetettek azok, akik hallják az igét, de a világi gondok, a gazdagság csalárdsága és más dolgok kívánása a szívükbe lopódzik, és megfojtja az igét, úgyhogy ez is gyümölcstelen lesz.” (Mk 4,18-19)
Olvasásra: Mk 4,1-20
A magvető példázatából most erre az egy képre figyeljünk oda: arra a talajra, amelyről, mint köves helyről beszél Jézus. Azzal az igehallgatóval azonosítja, akit a világ bajai-gondjai szárazzá, köves hellyé, élettelenné tesznek. Mi teszi terméketlenné az ember lelkét: a világi gondok, a gazdagság csalárdsága és más dolgok kívánása.
Évek óta, lassan évtizedekben is mérhető már ez az idő, mindig a gazdasági válságról, országok, családok, lehet saját életünk csődbe jutásáról hallunk és vallunk. Csoda, hogy kietlenné válik az életünk? Csoda, hogy kiöl belőlünk mindent, ami érzés, empátia és befogadó készség? Amikor már baráti, családi, gyülekezeti szinten is sokszor csak erről tudunk beszélni, és ebben mérjük egy-egy közösség erejét, vállalhatóságát? Sok minden lopódzott a szívünkbe, egy valamit nem engedünk be oly sokszor: az éltető igét.
Takarítsuk hát ki ezt a köves helyet, szántsuk fel, és engedjük a magot meggyökerezni!
Varga Botond,
Kisbábony