„Júdában azonban örökké lakni fognak, Jeruzsálemben is nemzedékről nemzedékre. Megfizetek a vérontásért, nem hagyom büntetés nélkül. Az Úr a Sionon lakik!”
Jóel: 4, 20-21
Elolvasni: Jóel: 4, 18-21
Egy álomvilágról szól a mai Ige, egy meséről, melynek épp az ellenkezőjét tapasztaljuk, éljük a mindennapi életben. Nem igen van, vagy legalábbis kevés az olyan ember, aki elégedett legyen mindennel, aki jól érzi magát a bőrében, de annál több a panaszkodó, a miértekre választ váró embertársunk. Miért van annyi rossz a világban, miért annyira gonoszak az emberek? Miért van halál, miért van betegség, miért van háború? Ha van Isten, miért teremtette ilyennek a világot?!
Nos, kedves testvérem, ha ezek a kérdések téged is foglalkoztatnak, akkor el kell mondanom, hogy Isten egyáltalán nem ilyennek teremtette a világot. Egy írásmagyarázó úgy fogalmazott ezzel kapcsolatban, hogy Isten úgy teremtette meg az embert, és ezzel meg is tisztelte őt, hogy képes legyen a jóra, de választhatja a rosszat is. A mi Teremtőnk vállalta annak kockázatát, hogy az ember a rosszat választja, és meg is tette. A sok rossz valójában az ember rossz döntésének gyümölcse.
A mai Ige arról beszél, hogy Isten mindent megtesz azért, hogy mentse a menthetőt. Az Isten igazi terve az, amit a vidám szüretelés, meg az életet adó víz felfakadásának a képében mond el. Mindkét hasonlat arról beszél, hogy Isten életet, vidámságot szánt az embernek. Valójában az üdvösség van itt földi képekbe öltöztetve. A szüret az a boldogság, mely Istennél örökké tart, a felfakadó víz, az életet adó víz arról beszél, hogy az élet, mégpedig az örök élet Isten ajándéka. A prófécia elhangzásakor Júda, Isten választott népe volt, de Jézus Krisztus golgotai kereszthalála után, mindazok Isten választott népéhez tartozhatnak, akik Krisztust elfogadták megváltójuknak. Csak Krisztus által lehet részünk az üdvösségben. Ezt példázza az egyiptomi birodalom elszegényedése, melyről azt tartották, hogy a Nílusnak köszönhetően soha nem szárad ki. Az Ige mégis azt mondja, hogy Egyiptom kiszárad, egy ilyen gazdag ország is tönkremehet, mert nem a mi emberi biztosítékaink tartanak meg, és visznek bennünket Isten országába, hanem az, hogy Isten megváltott gyermekei között vagyunk-e vagy sem. Isten mindent elvehet, de mindent meg is őrizhet a számunkra.
Az igehirdetést azzal kezdtem, hogy a mai Ige egy álomról szól, ami az ember rossz döntésének köszönhetően rémálommá vált. Ma újból választás elé állít minket, választjuk az Isten akarata ellen való dolgokat, vagy tanulva ősszüleink hibájából elmondhatjuk: én azonban és az én házam népe az Úrnak szolgálunk. Tégy félre minden emberi biztosítékot, mert nem azok tartanak meg, hanem csak egyedül Isten. Júda örökké megmarad – zárul az Ige, akik övéi, azok örökké megmaradnak és a most, csak álomnak tűnő Isten országa övék lehet valóságosan is. Te velem leszel-e az örökkévalóságban? A te döntésedtől függ! Ámen.
Nagy Róbert,
Apa