„Te adsz-e erőt a lónak, te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel?” Jób 39,19
Olvasandó: Jób 39
A 39 fejezetben a Teremtő dicsőségét szemlélhetjük az állatvilág életében. Felsorakozik annak számos képviselője, melyből nemcsak a harmónia, a teljesség, a szépség és veszély, de az az alapigazság is megfogalmazódik, hogy az ember nem tehet hozzá, nem toldhatja meg azt semmivel. Így a ló sörényét sem az ember adja és alkotja, hanem az az Isten, aki a teremtés hajnalán már így szólt: „Látta Isten, hogy jó.” (1Móz 1,10)
Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy miért „romlott” meg a világ, az egyik válaszunk így hangzik: mert az ember ezt a jót próbálta, – s néhány esetben sikerült is -, rosszá és torzzá tenni. Bűne elferdítette Isten drága kincstárházának szépséges ajándékait. (elég ha arra gondolunk, hogy a csernobili katasztrófa következtében hány beteg gyermek született, különböző kísérletek által mennyi torzszülött állat jött a világra).
Ebbe a romlott és eltorzult világba érkezett el Krisztus, hogy bennünket az egyetlen jó felé vezessen és irányítson. Tőle tudjuk, hogy „senki sem jó, csak egy, az Isten” (Mt 19,17). Jó irányba halad életed?
Ámen!
Király Lajos,
Batiz