“Mert a ki meghalt, felszabadult a bűn alól. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is ő vele. Tudván, hogy Krisztus, a ki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik, mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. Ezenképen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Róm. 6,7-11)
Élünk és meghalunk,… de addig élünk! Addig élnünk kell! Nem a hossza számít az életnek, hanem a minősége, hogy hogyan s miért élünk. A halál egyfelől elkerülhetetlen, másfelől kijátszható, legyőzhető, lásd: Jézus feltámadt! Nem rémítenie kell a gondolatnak, hogy meghalunk, hanem megerősítenie, ha már meghalunk tegyük azt az időt haszonná ami még itt e földi létből hátra van.
Ahhoz, hogy ez jól működjön, most kell meghalnod a bűnnek. Élni önzően is lehet, hajhászva az élvezeteket. Istenre figyelve kell élni, s akkor majd élsz örökké! Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod