„Mert hitben járunk, nem látásban.” (2Kor 5,7)
Maradi, szűklátókörű, felhő fölött járó. Hasonló megjegyzéseket mondanak a keresztyénekre, amikor a hit szemüvegén keresztül nézik a dolgokat. Pedig éppen ellenkezőleg! Pál más helyen az mondja, hogy nemcsak a láthatókra néz, hanem a láthatatlanokra. Márpedig aki többet lát, nem mondható szűklátókörűnek. Sőt!
A hitben járás egészen más életmódhoz vezet. Ez az igazán teljes életmódváltás. Számolni Istennel és számítani rá, még a halál árnyékának völgyében is, még ha elbomlandóban van a földi sátorházunk is, mert épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben. (1v.) Hiszem, hogy nem felelőtlenség ezzel a hittel járni az élet útjain.
Egyszer egy montanai szervezet ötezer dolláros díjat tűzött ki minden egyes élve elfogott farkasért. Két vadász úgy döntött, hogy nekivág a hegyeknek, és keres egy kis pénzt farkasok elfogásával. Éjjel-nappal járták a hegyeket, kutatva értékes zsákmányuk után. Háromnapi sikertelen vadászat után kimerülten lefeküdtek és elaludtak. Az éjszaka közepén az egyik egyszer csak arra ébredt, hogy vagy ötven farkasból álló falka veszi őket körül. Vörös szemük csak úgy lángolt, és vicsorogva morogtak a két vadászra, ugrásra készen. Ez oldalba bökte a másikat, és így szólt: „Hé, ébredj! Gazdagok leszünk!” Néha, amikor úgy tűnik, hogy sok nehézség vesz körül minket, lehet, hogy valójában sok lehetőség van körülöttünk. Csak nézőpont kérdése. A hitben járás nézőpontja ez. Ha legközelebb pácba kerülsz, jusson eszedbe: „Gazdag leszel!” Lehetőséged nyílik arra, hogy tanulj és növekedj, és hogy megtapasztald Isten kegyelmét és erejét abban a helyzetben. Ilyen helyzetek nem adódnak minden nap!
Ez a világ sokmindent láttatni akar velünk, de nemcsak az aggodalmakat, hanem mások hibáját is. “Amit látni akarunk, azt mindig látni fogjuk. A hibák mindig vastagok ott, ahol vékony a szeretet. A fehér tehenet is feketének látod, ha úgy akarod.” (Charles Haddon Spurgeon)
A hitben járás a győztesek diadalmenete. Azoké, akik tudják, valaki meggyőzte a halált is, hogy nekünk, akik benne hiszünk, örök életünk legyen. De ez éppen nem csak arról szól, hogy valamikor a mennyben jutalmunk lesz, hanem arról, hogy Isten már e földi életpályánkat is meg akarja áldani. Ez vigasztalja és erősítse a sikertelenül érettségizőket, de buzdítsa azokat is, akik most választanak maguknak életpályát. Sok sikert! Ámen!
Rácz Ervin,
Erdőd