Alapige: 1Sám 25: 32
„Áldott legyen az Úr, Izraelnek Istene, aki téged ma elémbe küldött”
Olvasandó: 1Sám 25
Bibliaolvasó kalauzunk szerint immáron az esztendő első napjától kezdve a Sámuel első könyvét olvassuk. Alakalomról alkalomra gazdagabbnál gazdagabb üzenetsorokat helyezett Isten a szívünkre ezen ószövetségi gondolatok által. Ma sincs ez másként, hiszen a 25. fejezet is számos izgalmas és üzenetértékű gondolatot rejt magában. Három lényeges kép, eseménysor elevenedik meg az igeolvasó előtt.
Az első Sámuel haláláról tudósít. A második – egy vélemény és jellemezés – mely Nábált jellemzi, illetve az utolsó kép, amelyen Dávid és Abigail alakja elevenedik meg. E harmadik képben Abigail a Káleb nemzetségéhez tartozó Nábál feleségének rátermettsége és okossága bontakozik ki.
Mai áhitatunkban irányítsuk figyelmünket és gondolatainkat e 25. fejezet 32. versére. „ Áldott legyen az Úr, Izraelnek Istene, aki téged ma elémbe küldött”
Életünk során számtalan olyan élethelyzettel találkozunk, vagy találkozhatunk, amikor szinte az ismeretlenség homályából lép elő valaki, talán azért, hogy az életünket megmentse, vagy éppenséggel, hogy megóvjon valami rettenetes és bűnös dologtól. Ma is vannak olyan jó értelemben vett jóakarók, akiket azért rendel mellénk Isten, hogy megóvjanak minket és segítsenek rajtunk. Hősök ők, a hétköznapok hősei. Mert aki életet ment, gyermekre vigyáz, életet óv, idősre vigyáz, a másik emberrel törődik az, hőssé válik.
A neves vagy névtelenségbe burkolózó hősök mögött is, azonban egy – egy élet, személyes gondolat és érzelemvilág búvik meg. Élet mely tele van sok – sok mindennel. Élet, amely ennek ellenére szeretetben gazdag, s amely kibontakozik a másik ember felé.
Abigail mögött is ott van a saját maga kis élete. A kulisszák mögött látni lehet az erőszakos, iszákos, agresszív férj – Nábál – kidomborodó alakját. Abigail azonban nem törődik ezzel. Egész magatartása a békességre igyekezésről szólt. Ezért is borul le az érkező Dávid előtt. De több is rejlik e találkozásban. Abigail felismeri Dávidban a felkent királyt. Isten akaratának és választásának embere. Abigail hódolattal, tisztelettel de ami a legfőbb alázattal borul Dávid elé. Erre a magatartásra Dávid sem maradhat tétlen. S ekkor fogalmazza meg azt, amit az alapigében olvasunk: „Áldott legyen az Úr, Izraelnek Istene, aki téged ma elémbe küldött.”
Az a tény, hogy vigyáznak ránk, mind Isten ajándéka. Az, hogy van két kezünk, imádságra kulcsolhatjuk, simogathatunk, jót tehetünk, Isten ajándéka. Az, hogy felemelhetjük s megláthatjuk az ég kékjét, azért egyedül Istené a dicsőség. Az, hogy vannak ma is Istentől rendelt Abigail lelkületű testvérek mellettünk, egyedül isten áldott érte.
Köszönjük meg ma őket az Istennek , hogy ma is és életünk minden napján gondot visel reánk és vigyáz reánk. Ámen!
Elek Arnold
Szatmárnémeti – Németi