„Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél; de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak.” Fil 1,23-24
1. Kilépni az életből. A szuicidológia, az öngyilkosság kérdésével, kutatásával és megelőzésével foglalkozó diszciplína elnevezése csak néhány évtizedes múltra tekinthet vissza, de előtörténete jóval hosszabb. Ugyanakkor elmondhatjuk, hogy az öngyilkosság csakis az emberre jellemző haláltudat esetén jöhet létre. A fönti Igéből kiderül, hogy mivel a gyülekezetnek még szüksége van Pálra, bizonyos benne, hogy egyelőre folytatódik földi élete, jóllehet ő arra vágyik, hogy a halál révén teljesen eggyé legyen Krisztussal. Nem állíthatjuk azt, hogy Pál öngyilkosságra gondol, de mindenesetre „vágyódik elköltözni” ebből az életből. Talán nincs is olyan ember, aki próbák és nehézségek közepette ne gondolt volna arra, hogy ebből az életből, – saját döntése alapján -, „kilépjen”. Svájcban ismert az Exit Intézmény, ahol legális öngyilkosságot hajthat végre (méreggel) szállodai szobához hasonló helyiségben az előtte jogi nyilatkozatot tevő személy.
2. Életben maradni. Pál azt írja a baráti kapcsolatban élő filippieknek, hogy noha vonzó a „Krisztushoz való költözés”, mégis az életet választja, hiszen szükségük van rá, még számos feladatot kell elvégezzen. Azok, akik öngyilkosságot kísérelnek meg, nagyobb részük úgy nyilatkozik, hogy életükben elérkezett egy olyan szakasz, amikor úgy érezték, hogy nem tartoznak senkihez, nincs senkijük. A hagyomány szerint Salamon király gyűrűjében a következő felirat szerepelt: „Minden elmúlik”. Amikor élete nehézségek közepette volt, erre a feliratra tekintett, ugyanakkor ez a felirat alázatosságra is figyelmeztette, amikor dicsekedhetett volna jó sorsa miatt.
Jézus önmagáról azt mondja, hogy ő „az út, az igazság és az élet” (János 14,6). Isten igent mondott életedre azzal, hogy megteremtett. Mondj te is igent önmagadra, életedre, Krisztushoz tartozásodra, rád bízott feladatok elvégzésére.
Ámen!
Király Lajos,
Batiz