„Hálát adok az én Istenemnek, minden ti rólatok való emlékezésemben, Mindenkor minden én könyörgésemben mindenitekért nagy örömmel könyörögvén.” (Fil 1, 3-4)
Pál apostol a filippiekhez irt levelet a börtönben szerzi. Ennek ellenére nem érzékelhető a levélben semmi depresszió, letargia, sőt az öröm és boldogság levele, ahol a csupán négy részben tizennégyszer írja le: öröm. Na de mi is a boldogság?
Egyszer egy ötven emberből álló csoport vett részt egy szemináriumon. Az előadó egyszerre csak leállt, és úgy döntött, hogy végeztet a csoporttal egy gyakorlatot. Mindenkinek adott egy léggömböt. Mindenkit megkért, hogy írja rá a nevét egy filctollal. Ezután összegyűjtötte az összes léggömböt, és berakta őket egy mások szobába.
Most a résztvevőket beengedték a szobába, és megkérték őket, hogy mindenki keresse meg 5 perc alatt a nevével jelzett léggömböt. Mindenki megszállottan kereste a saját nevét, egymásnak ütköztek, lökdösődtek, és hatalmas káosz keletkezett.
Az öt perc leteltével senkinek sem volt meg a saját léggömbje. Most mindenkit arra kértek, hogy válasszon ki véletlenszerűen egy léggömböt, és adja oda annak, akinek a nevét látja rajta. Perceken belül mindenkinek megvolt a saját léggömbje.
Az előadó ezt mondta: – Pontosan ez történik az életben. Mindenki őrülten keresi a boldogságot, mert nem tudja, hogy az hol található.
A boldogságunk a többi ember boldogságában található. Add oda nekik az ő boldogságukat, és meg fogod kapni a sajátodat. És ez az emberi élet célja.
Adtunk már hálát másokért Istennek? Ma megtettük ezt? Szereztünk ma örömet másoknak? Ugye milyen nagy örömöt jelent ez nekünk? Még van idő! Ma még lehet! Hajrá!
Ámen!
Rácz Ervin,
Erdőd