„Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért, vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.” Efézus: 6, 12-13
Elolvasni: Efézus 6, 10-24
Még gyerek voltam, mikor egyik szerettem ravatala mellett állva, az igehirdetést hallgatva feltevődött bennem a kérdés: honnan hova? A bölcsőtől a koporsóig, vagy van tovább? Az, hogy van tovább, már világos bennem, de hogyan jutok oda? Erre a kérdésemre is választ kaptam: Isten útján járva. Ez olyan szép, papos beszéd, amit leírni könnyű, de megcselekedni már annál nehezebb.
Kedves testvérem, talán te is eljutottál már a felismerésig, hogy neked Isten útján kell járnod, talán fogadkozva, könnyek között el is indultál, de az az érzésed, hogy megálltál. Sokan indulnak el egy irányba, és mégsem érkeznek meg soha oda, ahova akartak, mert az útról le lehet térni úgy, hogy soha többé nem talál vissza. Az Ige figyelmeztet, hogy az elindulás, még nem megérkezés, mert az úton, sokféle küzdelem, akadály vár a vándorra. Krisztus is figyelmeztet, hogy nem könnyű megmaradni az Ő követésében, nem könnyű kitartani mellette, végig harcolni a hitnek harcát. Miért? Mert ebben a világban sok Krisztus ellenes erő munkálkodik, néha egy jó barát, vagy valami siker, esetleg hiúságunk, talán a világ csillogó öröme, vagy egy leverő szomorúság. Ezek mind letéríthetnek a hit útjáról. A Sátán olyan féltékeny az Istenre, hogy minden erőt megmozgat, hogy meg ne érkezzünk oda, ahol örök boldogság vár minket, az Isten országában.
Arra figyelmeztet itt az apostol, hogy a Krisztus útjára lépő ember állandó harcban áll, és ezt komolyan kell venni, mert ez a harc élet – halál harca. Ellenfelünk nem az emberi rosszakarat, a kis nyugdíjak és a kis fizetések, még csak nem is a betegségek, azaz azok a dolgok, melyek testhez és vérhez kötődnek, hanem maga a Gonosz, a Sátán. Lehet-e megállni vele szembe egy magunkfajta gyarló embernek? Igen, mert a csatákat elveszíthetjük, de Krisztust nem. Mint az Ő vitéze naponta el kell kérjük a jó lelki fegyverzetet, hogy megállhassunk az ördög minden ravaszságával szemben. Olvassuk ma el figyelmesen az Igét, hogy megtudhassuk mik azok a fegyverek, melyek Isten fegyvertárából származva a legalkalmasabbak a láthatatlan ellenséggel való naponkénti harcra. Ezeket csak egy úton lehet megszerezni: imádság által. Isten mindenről gondoskodott, hogy megmaradj az Úton, állj hát elő, naponta felövezvén magad, és „vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért”. Ámen!
Nagy Róbert,
Apa