„Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint.” (Ef 6,4.)
A kiválasztott ige egy hosszabb tartalmi egység részét képezi: keresztyén házirend. Azaz mi jellemzi azoknak egymás közti kapcsolatát, együttélését, akik az Istenéi. Vajon mi jellemzi a mi kapcsolatainkat, ha mi azt mondjuk, hogy Istenéi vagyunk?
Az idézet az atyákról szól, akikre hárult a gyermeknevelés rájuk eső része. Az édesanya a gondoskodást és nevelést adta meg gyermekei számára, míg az édesapa a kiegyensúlyozott testi és lelki neveléshez szükséges körülményekről gondoskodott. Így az édesapák feladata volt a gyermek szellemi, lelki, erkölcsi nevelése, lévén, hogy ők voltak családfőként nemcsak a kenyérkeresői, hanem a család papja is.
Azonban ha ez a fajta hitbeli nevelés hiányzik, és Isten nincs ott a család életében, akkor a gyermeknevelés szigor és zsarnokoskodás is lehet.
Egy édesapával esett meg, hogy az autóját javította, és gyermeke mellette játszott a szerszámokkal. Azonban egyszer rossz szerszámhoz nyúlt a gyermek, és a dühös édesapa gyermeke kezére ütött az éppen kezében levő kulccsal. Sajnos olyan rosszul érte a súlyos kulcs a gyermek ujjperceit, hogy azok eltörtek, és a gyermek soha nem tudta teljes mértékben használni tenyerét és újjait.
A gyermeket lehet saját akaratunk igájába hajtani, „képünkre és hasonlatosságunkra” idomítani, de lehet másképpen is. Az előbbi a gyermekek ingerlését jelenti, hiszen ők is megérzik az üres szigort, dühöt.
De lehet az Isten akarata szerint nevelni őket. Isten törvénye maga a tanítás, intés, útmutatás (Tóra). Ebben az értelemben a felolvasott ige a keresztyén gyermeknevelés hitbeli aspektusát emeli ki: akkor nem lesz szigorú zsarnokoskodás a gyermekek nevelése, ha az az Isten törtvényén alapul. Nevelni lehet a mi kényünk-kedvünk szerint gyermekeinket, de lehet az Ige szerint.
A gyermekek amúgy is egyik dackorszakból a másikba mennek át, ezért szükség van az Ige útmutatátsára nemcsak a gyermekeknek, de szüleiknek is.
Ennek első feltétele önmagunk nevelése az Isten Igéjében, második lépése pedig az Ige továbbadása azok számára, akik ránk bízattak. Így nemesedik a gyermeknevelés misszióvá, szent küldetéssé, melyben az Isten akarata valósul meg.
Ámen!
Kürti Tamás,
Szatmárgörbed-Aranyosmeggyes