„Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád” Jób. 22,21
Emberi gondolkodásmódunk szerint, mindent képesek vagyunk saját magunk erejéből megvalósítani. Eszünkbe juthat az amerikai álom: „you can do it”. S valóban a világ minden szegmense arra sarkalja az embereket, hogy magukban higgyenek leginkább. Látva a modern nevelési módszereket, azt tapasztalhatjuk, hogy a gyermeket nem zárja korlátok közé, határtalan a lehetőségek sora, ami azonban oda vezethet, hogy saját maga képességei határát, sem képes helyesen felmérni, mind az adott, mind későbbi életszakaszában.
Jób egyik barátja, beszélgetőtársa, rámutat az emberi képességek határára akkor, amikor azt mondja: „Bízd csak azért magadat ő reá”. Mert tudja, életében tapasztalta, hiába az emberi fáradozás, kérkedés és dicsekvés, csakis Isten képes mindenek felett gondoskodni az övéiről. Lehetséges mi már megértünk ilyen pillanatokat, amikor elengedtük betegségben, próbatételben levő szerettünk kezét és beláttuk, békességes szívvel kell az Örökkévaló döntését elfogadni. Ha még nem éltük meg a fájdalom és próbatétel formáit, akkor jó bíztatás a Heidelbergi káté tanítása a jövendőre nézve: „Hogy a kedvünk ellenére való dolgokban türelmesek, a boldogságban háládatosak, jövendő dolgainkra nézve pedig a mi hűséges Istenünkben és Atyánkban jó reménységünk legyen afelől, hogy semmi sem szakaszthat el minket az ő szerelmétől…” (28. kérdés).
A magát Istenének átadó ember képes az áldás befogadására. Számtalan esetben hallhattuk már a panaszáradatot emberi ajkakról, és sokszor emelik ki az emberi szívek az áldásnélküliség gondolatát, amiért szintén Istent hibáztatják. Pedig a baj az ő szívükben van. Mert, ahogy átadjuk életünket Istennek, függetlenül életkörülményeinktől, érezhetjük, abból jó származik reánk.
Cselekedje meg a mindenható Isten szívünkkel és életünkkel, hogy megtapasztalja a Tőle jövő gondoskodást, békességet és áldást.
Ámen.
Kiss József,
Szatmárpálfalva