„És elküldvén Absolon, hivatá a Gilóból való Akhitófelt is, Dávidnak tanácsosát, az ő városából Gilóból, míg ő az áldozatot végezte. És igen nagy lőn az összeesküvés, és a nép gyülekezék és szaporodék Absolon mellett.” (2Sám 15,12)
Egyszer egy lelkipásztor ment el a püspökéhez és panaszkodva azt mondta, hogy: leteszi a palástot, mert a gyermekei feslett, tékozló, dorbézoló életet élnek, nem mutatnak jó példát a gyülekezetnek, szégyent hoznak az apjukra, aki így nem tud hívek elé állni. A püspök nyugodtan válaszolva azt mondta: vegye nyugodtan vissza a palástot, mert neki is vannak gyermekei: Ma te küzdesz ezzel a problémával, holnap lehet, hogy én jövök.
Sok szülő küzd azzal az áldatlan állapottal, amivel Dávid, Absolon esetében. Gyermeke vele szembe kerül, elárulja őt, összeesküvést szervez a háta mögött…
Igaza volt az említett püspöknek is, mert az ítélkezést nem járható út. Valóban nemegyszer fordult elő már az, hogy rossz véleményt alkotott valaki a másik családi helyzetéről, kis idő múlva pedig ő maga került ugyanabba a csapdába. Másrészt pedig mi életet tudunk adni gyermekeinknek (azt is csak eszközként), de új életet, újjászületést nem. Mi a jó irányt tudjuk csak mutatni, imádkozni tudunk értük, de Jézus melletti személyes döntést meghozni az ő feladatuk. Helyettük nem cselekedhetünk. Isten adjon erőt, türelmet, imádkozó szívet és bölcsességet a csalódott szülőknek! Ámen!
Rácz Ervin,
Erdőd