Uram! Áldd meg az édesanyákat. Adj sok erőt számukra, hogy felelősséggel neveljék, tereljék a rájuk bízottakat a te irányodba. Adj minél több imádkozó és bizonyságtévő édesanyát. Ámen! – szólt az imádság az édesanyákért Erdődön, a református templomban.
Vasárnap délelőtt Kaszaniczki Csongor erdődi lelkipásztor hirdetett Igét: “Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, Uram, bizodalmam gyermekségemtől fogva! Rád támaszkodom születésem óta, te hoztál ki engem anyám méhéből. Téged dicsérlek szüntelen.” (Zsoltárok 71,5-6) Ma mindenki az édesanyjára gondol. Ha teheti, ezt virággal vagy kedveskedéssel juttatja kifejezésre. Az istentisztelet elején felolvasott igeszakaszban egy édesanya Anna áll előttünk. Férjével Elkánával békességben élnek, bár Anna Elkánának nem az egyetlen felesége és ráadásul meddő. Anna azonban Silóban fogadalmat tesz: „Seregeknek Ura! Ha megtekinted a te szolgáló leányodnak nyomorúságát, és megemlékezel rólam, és nem feledkezel el szolgáló leányodról, hanem fiúmagzatot adsz szolgáló leányodnak: én őt egész életére az Úrnak ajánlom…” Óriási dolog! Hatalmas hit kell az ilyen imádsághoz! Ki az, aki ma – esetleg hasonló helyzetben – így, ilyen felelősen tud imádkozni? Anna tehát fogadalmat tett és utána pedig nyomban csoda történik. A teremtő Isten, aki bezárta Anna méhét, meg is tudja azt nyitni. Megszületik Sámuel és mivel anyja megtartja az Istennek tett fogadalmát, Sámuel az Ószövetség egyik legkiemelkedőbb prófétája lesz. Ez ilyen egyszerű: megfogadok valamit Istennek, aztán azt betartom és utána jönnek az áldások. Míg fogadalom hiányában, vagy ami még rosszabb, a fogadalom megtartásának hiányában meg jön az ellenkezője.
Az Igében a zsoltáros a bizalomról vagy meggyőződéséről szól. Egyesek azt feltételezik, hogy az Isten által rá ruházott jótéteményekből nyerte a jól megalapozott reménységet. S természetesen nemcsak azt jelenti ki, hogy reménykedett Dávid Istenben, hanem ehhez hozzákapcsolja a tapasztalatot, és elismeri, hogy már gyermekségétől fogva részesült az isteni kegyesség jeleiből. Ebből pedig megtanulhatjuk, hogy bizalommal egyedül Isten iránt kell viseltetni. Mikor beleszületünk ebbe a világba, az anya megteszi a maga dolgát, ahogy szülész is, de mégis, vajon, ha Isten úgymond nem tenné alánk a kezét, s nem fogadna a keblére, mivé lennénk? Ezért a legnagyobb helyességgel mondja Dávid, hogy anyámnak méhéből te vontál ki engem. Ennek felel meg az igevers záró mondata: rólad szól az én dicséretem szüntelen, s ez alatt azt érti, hogy kapott okot Isten szüntelen dicséretéhez.- mondta az igehirdető.
Az igehirdetést követően a gyermekek műsora gyönyörködtetett Lécz Aletta presbiter asszony felkészítésében, énekelt Tóth Eszter kántornő.
