J kai M r egyik irodalmi alakja: egy kincss v rg ember, aki dr gak veket indult keresni, eljutott a temet be. Ott csonk n, t r tten meredeztek a legdr g bb s rk vek. Egy k jel li fekv gyukat azoknak, akik egykor itt ltek k zt nk. Miksz th K lm n utalva J kainak erre a kincss v rg ember re tov bb folytatja a gondolatot: b lcsen rendelte el a napt r, hogy a halottaknak is legyen egy napjuk, amikor az elevenek elmenjenek hozz juk l togat ba s megk rdezz k t l k: mi van odalenn? s azok megfeleljenek n m n s m gis vil gosan: hogy ott nincs semmi. Hogy a temet eg szen a fenek ig f ld s semmi m s. Val j ban nem a s rokban vannak azok, akiket keres nk.
Ott kint a temet kben csak k veket, s f ldet tal lunk. Az igazi kegyeletet egy t gasabb helyen kell keresni – a sz vben. Itt nyugszanak azok, akiket szeret nk, s akik nincsenek m r. s ez m r nem a hal l, s ez m r nem puszta keres s, hanem az l eml kez s. Aki l, az eml kezik, akire eml keznek, az r kk l. Az eml kez sen kereszt l elevenedik meg a m lt, gy l p nk kapcsolatba az s kkel, gy v lik az a kapcsolat val s gg . Az let ellent te nem a hal l, hanem a neml tt l val f lelem, mi lesz, ha nem lesz nk m r? Ez rt hisz nk az r k letben, s ez rt valljuk, hogy az let r k, s benne a hal l csak egy llom s, mint a sz let s. Ez rt eml kez nk november elej n a halottakra, az elm l sra s feleleven tj k lelk nkben a m ltat, az elt vozottakat. Mit jelent eml kezni? Visszafordulni a jelenb l abba a m ltba, amely sohasem halv nyul el, mert sz n t s f ny t a szeretett l kapja. H tran zni abba a t k rbe, amely a l lek sugarait veri vissza. Meg ll az elhat rolt dolgok m g tt s kit rul a v gtelenbe.
Ez marad meg benn nk, de ezt magunkkal vissz k a j vend be, ahova nem egyed l megy nk, hanem eml keinkkel egy tt s benn k, vel k egy tt vissz k a m ltat, szeretteinket, halottainkat. Mindenki viszi mag val azt, ami m g tte van, amire eml kezik, s gy fognak benn nket is vinni azok, akik r nk fognak eml kezni s eggy olvadunk az r kk val s gban.
Elek Gy rgy