„És most kérlek téged, Asszonyom, nem mintha új parancsolatot írnék néked, hanem, a melyet kezdettől fogva vettünk, hogy szeressük egymást!” (2Jn1,5) – szólt az Ige anyák napján az erdődi református templomban. A gyermekek szolgálatukkal köszöntötték az édesanyákat.
Kaszaniczki Csongor lelkipásztor igehirdetésében elmondta: Ma minden jóérzésű ember az édesanyjára gondol. Ha teheti ezt virággal és kedveskedéssel teszi. Az anyák megünneplésének a története évszázados múltra tekint vissza. Az ókori Görögországban a tavaszt összekötötték az édesanyák ünneplésével. Bizonyosan azért, mert mindkettő az anyaság és a természet megújulása is az életről szól. Angliában az 1600 években már egy vallási színezetet is kapott. Akkoriban a húsvétot követő negyedig vasárnapon ünnepelték az anyák napját. Ekkor a családjuktól messze dolgozó szolgálók ekkor szabadnapot kaptak, hogy hazamehessenek és a napot édesanyjukkal tölthessék el. Ezt követően lassan beépült a tárasadalom életében és ünnepé vált. Több ezer évvel ezelőtt íródott e bibliai ige ezeket egy számunkra ismeretlen gyülekezethez címezve mégis bizonyos, hogy most a mi gyülekezetünk is részesül a felülről jövő ajándékban. E mostani vasárnapon az anyák napja jelenti a felettébb való örvendezés sajátos alkalmát. Azért is fölöttébb való ez az alkalom, mert az édesanyák nélkül elképzelhetetlen bármilyen együttlét akár a családban akár az egyházban vagy a társadalomban. Legyenek boldogok és örvendezők az édesanyák, akik bármely kis mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy gyermekeik az igazság ösvényén járhassanak. Testvéreim az Ige szerint öröm felettébb való öröm nem valamely átfutó jellegű felszabadultság, hanem állandó sajátja mind az édesanyáknak és gyermekeiknek.
Az igehirdetést követően Lécz Aletta presbiter és óvónő szervezésében ünnepi műsort adtak elő a gyermekek, Tóth Eszter kántornő pedig énekkel szolgált. Az alkalom szeretetvendégséggel zárult.
